1891. december 10-én született (más források szerint 1890-ben) Londonban, Caledon 4. grófjának harma- dik fiaként. Az első világháború európai frontján az Ír Gárda 2. zászlóalját vezette, kétszer is megsebesült. Az orosz polgárháború alatt 1919-ben egy lett-német egységet, a Balti Landwehrt vezette a Szovjet-Orosz- ország elleni harcok során. (Megj.: a brit tisztikarban ő volt az egyetlen, aki német csapatokat is vezetett, és ő volt az egyetlen, aki harcolt a szovjetek ellen is.)

A '20-as évektől ezredesként a vezérkarnál szolgált, majd 1937-ben (45 évesen) vezérőrnaggyá léptették elő, ezzel ő lett a brit hadsereg legfiatalabb táborno- ka. 1940-ben kinevezték a Franciaországba küldött brit expedíciós hadtest parancsnokává. Amikor 1940. június elején a németek Dunkerque-nél bekerítették a francia-angol haderőt, ő biztosította csapataival a hídfőt, amíg az utolsó egységeket át nem szállították a La Manche csatornán Angliába.

1892-ben született Blowie-ben, az általános iskolát és a gimnáziumot Varsóban végezte el. 1911 és 1914 között a Rigai Műszaki Egyetemen tanult, majd az orosz cári hadsereg hadnagyaként vett részt az I. világháborúban, előbb a kaunasi 3. Novorosszijszk ezredben, majd a 7. lövészhadosztályban szolgált. A februári forradalom után csatlakozott a Bobrujszk- ban alakuló lengyel hadsereghez, ahol századparancsnokként szolgált.

Ezt követően a keleti 1. lengyel hadtest 1. lövészhad- osztályának vezérkari főnöke lett. Miután a hadtestet 1918 májusában lefegyverezték a németek, vissza- tért Lengyelországba és az ismét függetlenné vált Lengyelország hadseregében szolgált tovább. Elvé- gezte a katonai akadémiát, az 1930-as években előbb őrnagy, majd ezredes, végül tábornok.

1887, március 25-én született a Yamagata prefektú- rában levő Jonezava városában. 1908-ban végezte el a Birodalmi Haditengerészeti Akadémiát, 1914-ben hadnaggyá léptették elő, majd a Kisaragi romboló parancsnokává nevezték ki 1917-ben . Az 1920-as években egy japán katonai misszió kíséretében Eu- rópában és USA-ban vett részt. 1927-ben tért vissza Japánba, kapitánnyá nevezték, ki és oktatóként a Haditengerészeti Akadémián teljesített szolgálatot.

1930 és 1931 között a 11. romboló flotta parancs- noka volt, 1933 és 1934 között a Takao nehézcirkáló, 1934 és 1935 között pedig a Yamashiro csatahajó parancsnokságát vette át. 1935. november 1-én el- lentengernaggyá léptették elő. 1937 és 1938 között a Torpedóiskola parancsnoka, 1938 -1939 között pedig a 3. cirkálóhadosztály parancsnoka. 1939. november 15-én altengernaggyá léptették elő, 1940 novembe- rétől 1941 áprilisáig a Haditengerészeti Akadémia parancsnoka volt.

Finnország közvetlenül a második világháború kitörése előtt abba a helyzetbe került, hogy már nem tudott kitől repülőgépeket beszerezni, ezért saját típusok tervezése és gyártása mellett döntött. A Finn Légierő felhívására 1939 májusában a VL (Valtion Lentokonetehdas) öt különböző kategóriájú koncepcióval állt elő.

A II. világháború előtt és közben jó néhány olyan harckocsi konstrukció született, amely életképtelennek bizonyult. Legismertebb az előbb 100, majd 188 tonnás német ’Maus’, de a háború során a britek is megépítették a maguk 78 tonnás — amúgy félelmetes megjelenésű —, de szintén használhatatlan harckocsijukat, a ’Tortoise’-t.

A világháború végóráiban a japán császári hadsereg tábornoka, a Fülöp-szigeteket védő Jamashita Tomojuki azt a feladatot kapta Tokiótól, hogy a háború során Délkelet-Ázsiában összerabolt hatalmas aranytartalékot rejtse el a Fülöp-szigeteken az érkező amerikaiak elől. Egyesek szerint ez volt a történelem során felhalmozott legnagyobb vagyon. Napjainkban kincsvadászok fésülik át a szigeteket, hogy Jamashita legendás aranya után kutassanak.

1885. november 8.-án Osugi Mura faluban, Sikoku szigetén született, apja orvos volt. 1905-ben kitün- tetéssel végezte el a Hirosimai Katonai Akadémiát, majd a Hadtudományi Főiskolát 1916-ban. Korai katonai karrierje ennek ellenére nem volt ígéretes, az 1936. február 26-i incidens lázadó tisztjei iránti szim- pátiája miatt elvesztette a kormányzat támogatását.

1940-ben egy katonai küldöttség élén Németország- ba küldték, ahol találkozott Hitlerrel, aki nem tett rá jó benyomást. Útja után szembekerült Tojo Hidekivel, mivel hangot adott annak a meggyőződésének, hogy a japánoknak a hadsereg és a légierő modernizálása előtt nem szabad az USA és a britek ellen támadást indítani.

Ezt követően egy jelentéktelen pozícióba nevezték ki a Kwantung Hadseregben.

Chester William Nimitz 1885. február 24-én német bevándorló családban született a texasi Fredericks- burgben. A West Point-i katonai akadémiára akart jelentkezni, de végül az annapolisi haditengerészeti akadémiát végezte el, kitüntetéssel.

Szolgálatát 1905-től a Távol-Keleten kezdte meg. 1908-ban zászlósi rangban ő állt a parancsnoki hídon, amikor a Decatur romboló zátonyra futott, ezért hadbíróság elé került, és szolgálatszegés miatt megrovásban részesült.

Pályafutásában ez nem okozott törést: a következő évben már az Első Tengeralattjáró Flottilla parancs- noka lett, 1911-ben az ő parancsnoksága alatt állt hadrendbe az első dízelhajtású amerikai tenger- alattjáró.

A viszonylag kisméretű, de erős fegyverzetű Ki-44 ’Shoki’ az első japán vadászgép, amelynél a tervezéstől kezdve a sebességre, és az emelkedőképességre helyezték a hangsúlyt a manőve- rezhetőség helyett. Nem készült akkora számban, mint például a ’Hayabusa’, és a nehézkes irányítás miatt nem is volt népszerű a japán pilóták körében, de az amerikai nehézbombázók elleni harcban betöltött szerepe jelentős.

A Nakajima cég vadászgépét Ki-43 ’Hayabusa’ és a Ki-44 ’Shoki’ leváltására tervezték, és a második világháború végső szakaszában a Japán Hadsereg Légierejének (JAAF) legfontosabb vadászgépe volt, kiváló repülési jellemzőkkel, végsebességgel és manőverező képességgel.