Konsztantyin Rokosszovszkijt (1896-1968), a Szovjetunió későbbi marsallját 1937-ben a sztálini tisztogatások idején a lengyel és japán titkosszolgálattal való együttműködés, kémkedés és szabotázs vádjával letartóztatták és a leningrádi Kreszti börtönbe szállítot- ták. A források szerint itt állandó fizikai kínzásnak volt kitéve: több fogát kiverték, három bordáját eltörték és két ízben kivégzőosztag elé állították, ám végül a kivégzés elmaradt. Aztán a finnek ellen vívott téli háború kudarcai és a Vörös Hadseregben fellépő súlyos tiszthiány miatt Sztálin megkegyelmezett neki, kiengedték a börtönből. Hamarosan, mint az egyik legkiválóbb stratéga, előbb vezérőrnagy lett, később marsalli címig emelkedett.

Zsukov (a képen középen) és Rokosszovszkij kilovagolnak a Vörös térre, az 1945. június 24-i moszkvai díszszemlén. Zsukov azon a lovon ül, amely ledobta Sztálint...

Egy anekdota szerint miután 1940-ben kiengedték a börtönből, személyesen is találko- zott Sztálinnal annak dolgozószobájában. Nyílt az ajtó, Rokosszovszkij tisztelgett, mire Sztálin megrovóan mérte végig Rokosszovszkijt, és ekképp kezdett el évődni a tiszttel:
— Rokosszovszkij elvtárs, ezt maga hogy képzeli? Mi itt éjt nappallá téve harcolunk, míg maga ezalatt ráért börtönben üldögélni?

Egy másik változat szerint amikor személyesen is találkoztak, Sztálin megkérdezte a még mindig rossz bőrben lévő Rokosszovszkijttól, hol volt addig. — Börtönben, Sztálin elvtárs — felelte Rokosszovszkij. — Milyen kiváló időpont a börtönbe vonulásra! — jegyezte meg pikírten Sztálin.

***

Érdekességek Rokosszovszkijról:

• A leningrádi Kreszti börtönben átélt kínzások során Rokosszovszkijnak több fogát is kiverték. Ezeket utóbb a korszakban divatos aranyfogakkal pótolták. Nem véletlen, hogy az 1940 után róla készült fényképek nagy többségén egyáltalán nem, vagy csak csukott szájjal mosolyog.
• Ő szerepelt a Time magazin 1943. augusztus 23-i számának címlapján.
• 1945. január 21-én Rokosszovszkij a 2. Belorusz Front parancsnokaként kiadta a 0006-os számú parancsot a Vörös Hadsereg katonái számára. Ennek értelmében a civil lakossággal szemben elkövetett erőszakot, rablást vagy pusztítást halállal büntették.
• Saját magát minden — katonai és polgári — kérdőíven és dokumentumban lengyel nemzetiségűnek vallotta; oroszul is jellegzetes lengyel akcentussal beszélt. 1956-ban, mielőtt elhagyta volna az országot, keserűen kifakadt Franciszek Cymbarewicz tábor- noknak: „a sors iróniája, hogy Oroszországban lengyelnek tartanak, Lengyelországban pedig orosznak.”

(forrás: Wikipédia)