Nem köztudott, hogy már a második világháborúban is szerepeltek helikopterek. A háború utolsó évében alkalmazott amerikai Sikorsky R-4 valamelyest még ismert, azonban a német helikopterekről szinte alig tudni valamit, pedig a német helikopterek története egészen a '30-as évek első felére nyúlik vissza. A Luftwaffe irányelvei között már 1934-ben kiemelt témaként szerepelt a forgószárnyas repülőgépek fejlesztése, mert „azok szárazföldi, valamint tengeri alkalmazása egyre jelentősebb lesz".

A helikopterek fejlesztése iránt a legnagyobb érdeklődést az első szakaszban a haditen- gerészet mutatta. Az első kísérletek 1935-ben, Travemündében egy autogiro-rendszerű, forgószárnyas repülőgéppel nem sok sikerrel bíztattak. A Focke-Wulf gyártotta C-30 típus teljesítménye kicsi, alkalmazása viharos időben szinte lehetetlen volt.

A sikertelen próbálkozások után kapott megbízást egy kísérleti autogiro építésére az akkor szakkörökben már ismert helikoptertervező és építő, Anton Flettner. A következő években egymás után épültek a jobbára még hagyományos repülőgép-törzsű, külön húzó- és emelőcsavaros szerkezetek. Ezek szélcsatornás vizsgálatokon, majd különleges alkalmazási körülmények között több-kevesebb sikerrel vizsgáztak.

Flettner büszkén pózol Fl-282-es flottája előtt – Schweidnitz, 1944 októbere

Kétségtelen, hogy az ezekkel szerzett tapasztalatok vezettek az első, mai értelemben is helikopternek tekinthető forgószárnyas repülőgép kialakításához, mely végül az FI-282 típusjelzést kapta. A helikopter minden korábbitól lényegesen eltérő kialakítását a rotor- agyak alatt elhelyezett motor jellemezte. Ennek az új megoldásnak köszönhetően — a tömegközéppont szinte ideális meghatározásán túlmenően — a pilóta csaknem korlátlan kitekintést kapott a vezetőülésből.

Fl-282 V2 teljesen üvegezett pilótafülkével. Első repülés 1941. október 30-án.

A korábbi géppel végzett próbák után az FI-282 V2 jelzésű gép 1941 októberének leg- végén szállt fel először. A következő, V3 jelzésű helikopter 1942 áprilisában előbb 3500, majd 3800 m magasságig emelkedett. Az egymás után készülő példányokon többféle módosítást hajtottak végre, így ismételten változtattak a vezérsíkok formáján, valamint a kabin burkolatán. Egy számítássorozat alapján feltételezték, hogy a tandem elrendezésű rotoragyak forgásirányának megváltoztatása lényegesen megnöveli a helikopter stabili- tását. Az első két így átalakított példány ezt olyannyira bizonyította, hogy azok a farok teljes elhagyásával is könnyen irányíthatóak voltak.

Fl-282, részben plexivel borított kabinnal.

Az immáron üzembiztos, az elvárásoknak minden eddiginél jobban megfelelő helikop- terrel a kísérleti repülések továbbra is a haditengerészet egyik támaszpontján folytak. A hadihajókon és a tengeralattjárókon is alkalmazni kívánt, új lehetőségeket kínáló gépek- kel folyamatos vizsgálatokat és kísérleteket végeztek. Bombafelfüggesztő szerkezettel a tengeralattjárók elleni harcot imitálták, vadászgéppel üldözték, majd fotogéppuskával légi harcban „tüzet nyitottak rá". A helikopter viselkedését nem ismerő vadászpilóták elől — különösen kis magasságban és tagolt terepen — könnyedén kitért. A lövéspróbák azt is bizonyították, hogy az acélcső-főtartóra épített, fa bordaszerkezetű, falemez és vászon- borítású rotorszárny több találat után is megbízhatóan ellátta feladatát.

Fl-282 V6 tesztelése a Balti-tengeren (1943. április-május).

A háború alatti német helikopterépítés legsikeresebb produktuma egy összfegyvernemi bemutató után azonnal, mindenhol kívánatos lett — tizenöt elő- és 30 darab szériagépet rendeltek, amiből 24 készült el 1943-ig. Az elkészült példányokat sikeresen alkalmazták hajókon, mint konvojvédő helikoptereket az Égei-, a Földközi- és a Balti-tengeren.

A típus rendkívül jól manőverezhetőnek bizonyult, rossz időjárási körülmények között is stabil és megbízható maradt. Különösen sikeres volt a tengeralattjárók elleni harcban: a tengeralattjáró felderítése után a rádión riasztott bombázót rávezette a célra.

Fl-282 V12 bemutató repülése az olasz katonai küldöttség előtt.

Egy ezt követő, 1000 darabos megrendelést azonban az egyre súlyosabb nyersanyag- és termelőkapacitás-hiánnyal küszködő német hadiipar már nem tudta teljesíteni. A háború előrehaladtával a bombázások és az egyre romló általános hadihelyzet miatt azonban más, fontosabbnak ítélt fegyverfajták kaptak elsőbbséget, így sorozatgyártásra már nem kerülhetett sor. Az elkészült példányok közül mindössze három élte túl Németország összeomlását; két példány az Egyesült Államokba, egy pedig a Szovjetunióba került.

Megj.: Legalább két másik Flettner-helikopter is fejlesztés alatt állt, amikor a háború véget ért. Ezek a Fl-285 — egy haditengerészeti felderítő Argus As.10C motorral, amely 2 órás repülésre volt képes, és két kis bombát tudott szállított; és a Fl-339, egy nagy, 20 személyes szállítóhelikopter projekt, amelyet BMW 132A motor hajtott. A Fl-282 pedig kétségtelenül Anton Flettner legsikeresebb helikopterfejlesztése volt. Ma már túlzás nélkül mondható, hogy kora legjobb helikoptere volt.

Fl-282 V21 Kolibri

*

Az FI-282 műszaki leírása:

• Tipus: Egymotoros, felderítő helikopter.
• Hajtómű: 1 db Siemens-Halske SH 14A (Bramo Sh.14A) héthengeres, léghűtéses csillagmotor, 160 LE teljesítménnyel. A rotoragyak alatt fekvő motor hűtéséről külön légcsavar gondoskodott. A motor és a rotorok főtengelyét egy száraz tengelykapcsoló kapcsolta össze.
• Forgószárny: Két, egymás forgássíkját részben metsző, egy-mással ellentétes irányban forgó, kétszárnyú rotor. A rotortengelyek a függőlegeshez viszonyítva oldalirányban 12°-ban, haladási irányban 6°-ban döntöttek. A rotorlapátok acélcső főtartóra szegecselt fa bordaszerkezettel, falemez és vászonborítással készültek. A ciklikus állítású, egymással összekapcsolt rotoragyak szabályozó automatikával és átkapcsolóval készültek. A szabályzó automatika a motor fordulatszámát az állásszög változtatásakor — bizonyos hatások között — állandóan tartja, a motor meghibásodása esetén autogiro-üzemre vált. A rotorlapátok kiegyensúlyozását az azok végében kialakított kamrák megfelelő mennyiségű ólomsörét feltöltésével végezték. Minden forgószárnyat csillapítóval szereltek fel; az egyik jobbra, a másik balra forgott.
• Méretek: hossz 6,25 m; magasság 2,20 m; rotorátmérő 11,96 m
• Súly: 760 kg (üresen); 1000 kg (harckészen)
• Személyzet: 1 fő, fegyverzet két 5 kg-os bomba, esetleg egy géppuska.
• Sebessége 150 km/h; csúcsmagasság 3300 m, hatótávolság 300 km, plusz felderítővel 170 km.

(Forrás: D. Donald:The Complete Encyclopedia of World Aircraft.
Schmidt László: A Flettner 282 Kolibri helikopter)