Korábban — a Heinkel He-177-esek ismertetése során — röviden már szó esett a Ruhrstahl X-1/Fritz X-ről, amely a világ első precíziós vezérlésű fegyvere volt, amelyet harcban is bevetettek.

Története, még 1938-ig nyúlik vissza, amikor Dr. Max Kramer, a Német Repüléskutató Intézet (DVL – Deutsche Versuchanstalt für Luftfahrt) mérnöke egy irányítható, hajók ellen bevethető, nagy távolságból irányítható, csatahajók páncélját átütni képes bomba kifejlesztésére kapott megbízást. A DVL mellett később a Rheinmetall-Borsig nehézipari is beszállt a fejlesztésbe.

Csak nagyon röviden: dr. Max Kramer 1938-ban kezdte meg kísérleteit egy 250 kg-os, rádióvezérlésű gravitációs bomba kifejlesztésére. A kormányzáshoz — azidáig Németor- szágban rendkívül szokatlan — kereszt alakban elhelyezett spoilereket tervezett.

1940-ben a munkálatokat kiadták a brackwedei Ruhrstahl A.G.-nek, és nekiláttak egy bevethető változat kialakításának az SD 1400 páncélátütő bomba bázisán. A végered- mény a "Fritz X" néven ismertté vált irányított bomba lett, melyet főképp hajók elleni irányított fegyverként használtak fel, és amely képes volt 130 mm páncél átütésére, miközben zuhanási sebessége meghaladta a 1200 km/h-t.

"Fritz X" próbái 1942. március-áprilisban kezdődtek az olaszországi Foggiában és kevesebb, mint négy hét alatt be is fejeződtek. Ezek alatt kiderült, hogy a bombavetést legalább 4000 m-es magasságból kell végrehajtani, de az optimális az 5000 méter körüli magasság, hogy a bomba irányítójának (a bombázó megfigyelőjének) legyen ideje a célra vezérelni a bombát egy vezérlőkarral.

A "Fritz X" hajtóművel nem rendelkezett, a hordozó repülőgépről szabadesésben indí- tották el, rádióirányítása a Kehl–Strasbourg FuG 203/230 típusú készülékkel, URH-sávban, 18 csatornán történt. A szélcsatornában végzett kísérletek során Ruhrstahl által gyártott 1500 kilogrammos, 3,2 méter hosszú bomba a 4000 és 7000 m között végrehajtott kísér- letek 50%-ában sikerült az 5x5 m-es célfelületet eltalálni, ami kiemelkedő eredmény volt a hagyományos bombákkal szemben. (Megj.: főleg, hogy itt gyorsan mozgó, sűrűn irányt változtató célpontokról, hajókról volt szó.)

Fritz X az Egyesült Államok Légierejének Nemzeti Múzeumában.

1943 elején indult be a sorozatgyártás, majd ezt 1943. augusztus 29-én követte az első bevetés a Földközi-tenger felett, ahol a Luftwaffe vadászai képesek voltak ideiglenesen légifölényt biztosítani a bombázóknak. 1943. szeptember 11-én a salernói partraszállás során az USS Savannah cirkálót — több más partraszálló hajó mellett — sikeresen támadták, hét nappal később pedig a találatokat értek el a HMS Warspite csatahajón, amelyet Máltára kellett vontatni. Legnagyobb sikerként azonban az olasz kapitulációt követően Máltára igyekvő Roma csatahajó 1943. szeptember 9-i Szardínia melletti elsüllyesztését könyvelhették el, három telitalálattal. Ugyanekkor az Italia csatahajót is súlyosan megrongálták egy "Fritz X"-el.

USS Savannah könnyűcirkálót eltalálta egy Fritz X 1943. szeptember 11-én.

Összességében a "Fritz X" eleinte sikeresnek bizonyult, de a szövetségesek egyre nyo- masztóbb légifölénye — és az irányító rádiójel sikeres zavarása — miatt az 1386 elkészült darabból csak alig több mint 100 darabot vetettek be*, mert 1944-re a „Fritz X” találati aránya már csak minimálisan haladta meg a jóval olcsóbb hagyományos bombákét. A típus háttérbe szorult a Hs-293 siklóbomba mögött, mivel ezzel — ellentétben a szaba- don eső "Fritz X"-el — nem kellett átrepülni a cél felett. Mindehhez jött még, hogy a hordozóként kiszemelt, korábban tárgyalt  He-177-esek komoly gondokkal küzdöttek, és a Dornier Do-217K-2 és M-11 speciális átalakítása is csak szükségmegoldás maradt.

A Ruhrstahl X-1/Fritz X adatai:

• Méretek: fesztávolság: 1,6 m; hossz 3,2 m
• Súly: 1500 kg
• Robbanótöltet: 350 kg
• Felépítés: Központi bombatest egy SD 1400 páncélátütő bombából. Négy szárnycsonk lapított kereszt alakban. Négy különböző fesztávú vezérsík keresztben elhelyezve, gyűrűvel körülfogva. Kormánylapok minden vezérsíkon, valamint hat spoiler.
• Rádióirányítás: Kehl I (FuG 203a) adóval és a Straßburg (FuG 230a) vevővel, 48-50 MHz-en az URH-sávban, 18 csatornán. Hasonló módon a Kehl IV (FuG 203d) adóval egyidejűleg egy-négy "Fritz X"-et lehetett vezérelni.

 *Az elkészült darabokból több mint 700-at tesztelésre használtal fel.