A japán császári főparancsnokság elsők között ismerte fel a repülőgép-hordozók döntő fontosságát a tengeri hadműveletekben. 1931-től a Mandzsúriában folyó háborúban szinte korlátlan légi fölényt vívtak ki a Hosho. Kaga, Ryujo fedélzeti repülőgépei. A haditengerészet pilótáinak ez kiváló felkészülési lehetőséget adott a későbbi nagyobb feladatokra.

A japán haditengerészeti repülés kezdetei — a brit flottához hasonlóan — 1912-re tehető. A haditengerészet három hadnagya Franciaországban, kettő az Egyesült Államokban kezdte meg repülőkiképzését. Egyikük az a Chikuhei Nakajima volt, aki később megala- pította a haditengerészeti repülőgépeket gyártó Nakajima céget.

Időközben a haditengerészet megvásárolt két brit Farman és egy amerikai Curtiss kétfedelü repülőcsónakot. 1912. november 2-án az újonnan végzett tengerészpilóták végrehajtották első repülésüket a Yokosuka haditengerészeti bázis közelében. 1913-ban a repülők megkapták a 7840 tonnás WAKAMIYA MARU haditengerészeti teherszállító hajót. Vízi repülőgépeket ellátó bázishajónak alakították át, nevéből elhagyták a „maru" szót, így a hajó igazi hadihajóvá vált, már nevében is.

Összesen négy vízi repülőgép szállítására, ill. üzemeltetésére volt képes. A nyílt tengeri vízirepülőgép-kiképzés még 1913-ban megkezdődött. A WAKAMIYA és repülőgépei 1914. szeptember 1-től részt vettek a Német Császári Haditengerészet elleni hadműveletekben. Német repülőgépek hiányában a „totális" légi fölény a japánok birtokában volt.

A HMS Hermes Manilában, 1928.

A japán haditengerészet vezetői ismerték fel legkorábban a repülőgépek fontosságát a tengeri harcokban, ennek ellenére csak másodikként (a brit HMS HERMES után) kezdtek repülőgép-hordozó építésébe. A repülőgéphordozó-építési program mellett igen jelentős helyet foglalt el (brit mintára) a vízirepülőgép-anyahajók építési programja is, melynek révén a világ második legnagyobb anyahajóflottáját hozták létre.

A WAKAMIYA-n kívül 1924-re szolgálatba állították még két anyahajót; 1933-ban egyet, 1938-ban a CHIYODA és CHITOSE testvérhajókat; 1939-ben a MIZUHO; 1942-ben pedig a NISSHIN és AKITSUSHIMA anyahajókat. A II. világháború idején, a hordozókban elszen- vedett veszteségek pótlására, az eredetileg csatahajóként szolgálatba állított HYUGA-t és ISE-t is átépítették vegyes anyahajó/ csatahajó üzeműre. A hajók két hátsó lövegtornyát és felépítményeit leszerelve, zárt hangárfedélzetet, egy repülőliftet és a hangár tetején korlátozott méretű repülőfedélzetet alakítottak ki. Két — vízi repülőgépek indítására alkalmas — katapulttal indították repülőgépeiket, de fogadásukra nem voltak képesek. A hidroplánok feladatuk végrehajtása után úszótalpaikra szálltak le a tengerre, majd daru- val emelték vissza őket a hajó fedélzetére. A két hajó már 1943-ban szolgálatba állt.

A Chitose, mint hidroplán-hordozó anyahajó.

Az említett anyahajókon kívül a japán haditengerészet a második világháború időszakában teherszállító hajókat is felhasznált vízirepülőgép-segédhajóként, illetve katapulthajóként. Szükséghelyzetben a japán haditengerészet a CHIKUMA és TONE nehézcirkálókat is felhasználta repülőgépek szállítására (üzemeltetésére).

Repülőgép-hordozók

HOSHO-osztály
A kezdeti „repülőcsónakos" kísérletezések és kiképzések után a Japán Császári Haditen- gerészet 1918. évi flottaépítési programjában már két repülőgép-hordozó megépítése is szerepelt: HOSHO (Repülő Főnix) és SHOKAKU (I) (Győzedelmes Daru) neveken. A már eleve repülőgép-hordozónak tervezett hajók közül a HOSHO gerincét 1930. december 16-án fektették le Yokohamában. A SHOKAKU (I) megépítését 1922-ben, még a munkálatok megkezdése előtt törölték — nevét később egy másik hordozó kapta.

A Hosho a Tokiói-öbölben 1922 decemberében.

A HOSHO eredeti formájában katapult-orrfedélzettel, jobb oldalon elhelyezett keskeny „sziget"-tel és füstelvezető csövekkel, 3/4-es repülőfedélzettel rendelkezett. A füstelveze- tő kéményeket repülőtevékenység idején vízszintes helyzetbe fordították, hogy a leszálló repülőgépeket a füst ne zavarja. A 7590 tonnás hordozót 1922 decemberében állították szolgálatba, fedélzetéről 7 vadász-. 10 bombázó-, 4 felderítőgépet lehetett üzemeltetni.

1923. február 22-én a Mitsubishi repülőgépgyár brit berepülőpilótája végrehajtotta fe- délzetére az első leszállást. 1923. március 16-án követte őt az első japán pilóta is, ezzel a hordozó 24 esztendős pályafutása kezdetét vette. A kezdeti üzemeltetési tapasztalatok alapján 1923-ban még egyszer átépítették.

A Hosho 1945 októberében a Kure-ban, röviddel a szállítási küldetése előtt.

Leszerelték a jobb oldali szigetet (csak a füstelvezetők maradtak), a repülőfedélzetet teljesen egysíkúvá építették át, és megnyújtották egészen az orr-részig. 1931-től részt vett a mandzsúriai háborúban. Japán hadbalépése után pár hadműveletben bevetették, de elöregedése miatt később csak kiképzési feladatokra használták, ezért viszonylag épségben túlélte a világháborút. 1945/46-ban utolsó nagy feladatként részt vett a japán katonák hazatelepítésében, majd 1947-ben leselejtezték, és Kuréban szétbontották.

AKAGI-osztály
A haditengerészet 1919. évi flottafejlesztési programjában ismét két 12 800 tonnás repülőgép-hordozó megépítése szerepelt, melyet még a tervszámok kiadása előtt tö- röltek. A Washingtoni Flottaegyezmény (1921-22) Japán részére 80 800 tonna összesített vízkiszorítást engedélyezett repülőgép-hordozó kategóriában. A japánok a szerződést már a kezdetekben is kijátszották, az átépített, ill. épülő hajók vízkiszorítását hivatalosan jóval kevesebbnek adták meg a valóságosnál — így volt ez az AKAGI-osztály esetében is.

Az Akagi tatfelőli képe 1934. október 15-én Osaka közelében.

Az eredetileg AMAGI-osztálynak nevezett 47 000 tonna vízkiszorítású csatacirkálókat 1919-ben rendelték meg, AMAGI (Mennyei Kastély), AKAGI (Vörös Kastély), ATAGO és TAKAO neveken. A szerződés hatására a már épülő első két hajó repülőgép-hordozóvá történő átalakítását határozták el, a második kettő építését pedig törölték 1922-ben. Egy idő után az AMAGI átépítését is leállították, véglegesen 1923. szeptember 1-én törölték a programot, elkészült részeit 1924 nyarán lebontották.

Az Akagi - már átépített - repülőfedélzete 1942. március 26-án, Celebes közelében.

Végül az osztályból csak az AKAGI építését fejezték be. A „hivatalosan" 27 500 tonnás hajó felépítése jellegzetes volt: háromszintes repülőfedélzettel, felépítmény nélküli felső szinttel (a későbbi KAGA-hoz hasonlóan) egyedülálló formát képviselt a hordozók között. 1936/38 között repülőfedélzetét, felépítményeit teljesen átépítették; egyszintes teljes repülőfedélzetet (ún. feltámasztásos repülőfedélzet) és — ritkaságszámba menő — baloldalra épített szigetet alakítottak ki. A lehajtható kémények a jobb oldalon maradtak. Vízkiszorításnak ettől kezdve hivatalosan 37 100 tonnát adtak meg. (Ekkor már nem volt érvényben a Washingtoni Flottaegyezmény.) Méretei és repülőgépei miatt jelentős harc- értéket képviselt. A midway-i csatában történt pusztulásáig az összes jelentős tengeri hadműveletben részt vett.

KAGA-osztály
A KAGA-osztály két 45 000 tonnásra tervezett csatahajója volt a Washingtoni Flottaszer- ződés másik két áldozata: KAGA (régi japán tartomány neve) és TOSA néven kezdték őket építeni 1920-ban. 1922 után csak a KAGA-t (a törölt AMAGI [I] helyett) építették tovább, de már repülőgép-hordozónak áttervezve. Az AKAGI-hoz hasonlóan háromszintes, lép- csőzetes repülő-, tüzérségi és katapult-(hangár-) szinttel épült, felépítmény nélkül.

Kaga a modernizálása után, jellegzetes lefelé néző kéményekkel.

Építése már 1928 márciusára befejeződött, de a hajó csak 1930-ban lépett hivatalosan szolgálatba. 1935/36-ban átépítették, teljes, ún. feltámasztásos repülőfedélzetűre, és megnövelték repülőgép-kapacitását is. A „hivatalosan" 30 200 tonnásnak megadott hajó az átépítések során mintegy 8600 tonnával lett nehezebb. Az AKAGI-hoz hasonlóan ez a hajó is részt vett minden jelentős japán hadműveletben 1942 júniusáig. A midway-i csatában süllyedt el.

RYUJO-osztály
Tervezésekor 7500 tonnás könnyű repülőgép-hordozónak szánták a harmadik generációs RYUJO-t (Vadászó Sárkány). Annak ellenére, hogy eleve hordozónak tervezték, építése a sorozatos kísérletezgetések és átépítések miatt nagyon lassan haladt. Hangárfedélzet nélkül tervezték, de már az építés megkezdése után azonnal — a repülőgép-kapacitás növelése érdekében — elhatározták egy másik hangárszint építését.

A Ryujo 1936-ban, az átépítés után.

Teljesen sima, felépítmény nélküli repülőfedélzete és jobb oldalon lehajtható füstelvezető kéményei voltak. 1933-as vízrebocsátásakor vízkiszorítása már 8000 tonna volt, ekkor de- rültek ki stabilitási problémái, 1934-től ezért újra átépítették. Fegyverzete jelentős részét eltávolították, ballaszttömegét jelentősen növelték, hogy a pótlólag beépített hangárszint miatti magas felépítményt és az ezzel járó instabilitást ellensúlyozzák. A módosításokkal vízkiszorítása 10 600 tonnára növekedett, de továbbra sem volt jól üzemeltethető hajó, ezért komolyabb hadműveletekben nem nagyon alkalmazták, főleg tengeri deszantokat támogatott. 1942-ben süllyedt el a Salamon-szigeteki csatában.

SORYU-osztály
Az 1930-as kiegészítő Londoni Flottaegyezmény a japán haditengerészet repülőgép-hordozó flottájának engedélyezett határát 10 000 tonna vízkiszorítással növelte, 91 000 tonnára. Ennek keretében, a még „hivatalosan" kihasználatlan vízkiszorítási kapacitást is felhasználva tervezték meg a SORYU (Kék Sárkány) csapásmérő repülőgép-hordozót.

Légifelvétel Soryuról 1942. június 4-én reggel. A hajó körözött, hogy elkerülje az amerkai B-17-es repülőgépek bombit. A fénykép az egyik B17-esről készült.

Bár a flottaévkönyvek a HIRYU testvérhajójaként tartják nyilván, a hajók hosszméretük és repülőgép-kapacitásukon kívül minden egyéb jellemzőjükben és külső megjelenésükben is eltérnek egymástól. Felépítését tekintve teljes fedélzetes, jobb oldali szigettel (a HIRYU-nál ez a bal oldalon van) és lehajtható kéményekkel, középvonalban elhelyezett három repülőlifttel. Standard vízkiszorítására 16 200 tonnát adtak meg hivatalosan, ezzel Japán majdnem elérte a 91 000 tonnás határt. Viszonylag jól sikerült konstrukció volt az 1937 decemberében szolgálatba állítottt hajó, a midway-i csatáig az összes jelentős tengeri hadműveletben részt vett, ott süllyedt el.

HIRYU-osztály
1936-ban lejárta a londoni (washingtoni) flottaszerződések, a tulajdonképpeni háborús készülődés ekkor indult el igazán. A japán haditengerészet még a korlátozó szerződés lejárta előtt megtervezte a HIRYU (Repülő Sárkány) nevű, sorrendben nyolcadik hordozó- ját, és 1936-ban meg is kezdődött az építése.

A Hiryu Yokosukában, röviddel az 1939-es befejezés után.

Kísérletképpen a parancsnoki hidat („sziget") a hajó bal oldalára építették (az AKAGI-hoz hasonlóan), a lehajtható füstelvezető csöveket pedig jobb oldalra. A hajó teljes hosszú- ságában végigfutó, ún. feltámasztásos repülőfedélzete és középvonalban elhelyezett három repülőliftje volt. A 17 600 tonna vízkiszorítású hajót 1939 júliusában állították szolgálatba. A jó építésű és jól alkalmazható hajó szinte valamennyi tengeri hadmű- veletben részt vett a világháború során, a midway-i csatában történt elsüllyesztéséig.

(Folyt. köv.)