A „téli háború” - 1939/40 [134.]

2019. január 22. - Habitus

1939-ben, a balti államok bekebelezése után Sztálin Finnországtól is területeket követelt, főleg a Karéliai-földnyelven, valamint a Finn-öböl partján. A követelések legfőbb oka Leningrád biztonságának növelése volt; a szovjet-finn határ akkoriban a várostól alig 30 km-re húzódott. A szovjetek más, nagyobb kiterjedésű, jóval északabbra fekvő és nagyrészt kihasználhatatlan területeket kínáltak cserébe. A finnek igyekeztek elhúzni a tárgyalásokat, és végül is nem írták alá a területi engedményekről szóló okmányokat. 

teli_haboru_map1.jpg

Sztálint pofonként érte a finn visszautasítás, és a Szovjetunió 1939 novemberében megtámad- ta Finnországot. Az agresszió, amelynek során a finnek bámulatra méltó példáját adták a hazaszeretetnek, a II. világháború egyik fontos epizódja.

A II. világháború idején Finnország két ízben is szemben találja magát hatalmas szomszéd- jával, amellyel 1600 kilométer közös határa van. A „téli háború" 1939. november 29-től 1940. március 12-ig fog tartani. Természetesen a Mainilában történt incidens csak ürügyül szolgál a hadi cselekmények elkezdéséhez. A valóságban a két állam közötti kapcsolat már régóta dip- lomáciai feszültségtől terhes.

teli_haboru1.jpg

1939. november 29-én a Mainilában finn katonatisztek mutatják be a külföldi sajtónak az incidens helyszínét.

1939. november 26-án a karél kisváros, Mainila térségében komoly, következményeiben súlyos határincidensre került sor. A szovjet kormány hivatalos verziója szerint a Vörös Hadsereg katonáira rálőtt a finn tüzérség. A finn kormány cáfol, a szovjet erők azonban újabb és újabb incidenseket követnek el. A határvillongások erősödnek. Finnország tár- gyalásokra törekszik, hiába. Moszkva felmondja az 1932-ben aláírt megnemtámadási szerződést és 1939. november 29-én hadüzenet nélkül támadást indít Petsamo-nál.

A katonai akciók színtere rendkívül nehéz terep. Az ország közepe enyhén kiemelkedő, észak-dél irányba lejtő gránitlap, amelyet jéghegyek koptattak, és több mint 40 ezer kü- lönböző nagyságú tó szabdalja. Finnország nagy részét áthatolhatatlan erdők borítják, amelyek szélessége gyakran eléri a 700 kilométert. Ezeket helyenként keskeny utak szelik át, és csak a félsivatagi tundra teszi változatossá.

finn1.jpg

Finn katonák hadgyakorlaton 1939 augusztusában.

Hazájuk védelme érdekében a finnek Koivistótól a Finn-öböl mentén a Ladoga-tó mellett fekvő Taipale-ig húzódó erődítményvonallal zárták le a Karél-szorost. A 100 km hosszú „Mannerheim-vonal" betonerődökből állt, amit géppuskák fedeztek. Ide tartoztak még a tankcsapdák is, azaz a rejtett árkok és a „sárkányfogak". Az északi tél (- 40 °C-ig süllyedő hőmérséklet, a sarki éjszaka, a méteres hótakaró) még jobban nehezítették a harcokat.

Békeidőben a finn hadseregnek kilenc gyalogoshadosztálya van. Vészhelyzetben három, kerékpárosokból álló hadosztály segíti őket. Az olyan paramilitáris formációk, mint a ha- tárőrség, rendőrség, stb. is kiállítanak három hadosztályt. Ezek mindegyike mintegy 15 ezer embert számlál, de kevés modern eszközzel rendelkeznek.

finn_mannerheim.jpg

Kevés a vezeték nélküli távközlési eszköz, minimális a gépesítettség és a páncélelhárítás. A finn védelem egyetlen erőssége a felszereltsége Suomi típusú géppisztollyal, amely kiválóan alkalmas az erdei harcokra, csak épp a finn véderő mindössze egy hónapra elegendő lőszerrel rendelkezik.

A finn hadsereg létszáma végeredményben a mozgósítás után sem haladja meg a 300 ezer főt. Ők az újonnan alakított hadosztályokba szerveződnek, valamint nyolc független dandárt alkotnak. Meglévő fegyverzetük: 60 elavult tank, 150 repülőgép, és 22 légvédelmi ágyú – ez igencsak kevés ahhoz, hogy szembeszálljanak a Vörös Hadsereggel. A finn had- sereg vezetését Carl Gustaf von Mannerheim tábornagy, egykori cári tábornok veszi át, akit „Finnország atyjának" tekintett mindenki.

finn7.jpg

Érdemes hozzátenni, hogy a finn hadseregben különleges szerepe van a nők katonai szolgálatának; a finnek az elsők között bízzák rá a kisegítő szolgálatot — járőrök, légvé- delem, hadbiztosság, orvosi szolgálat, irodai tevékenység és távközlés — a női önkéntes egységekre (Lották), amelyekben mintegy 90 ezer finn nő szolgál.

Ezzel a még csak közepes méretűnek sem mondható hadsereggel szemben a Szovjetunió kezdetben 28 hadosztályt (mindegyik 18 ezer fővel állít ki, de ezek nem erre a hadszíntér- re lettek felkészítve és vezetésük is gyatra. A szovjet támadás terve nem túl bonyolult, az erőket minden fronton egyszerre, tömegesen vetik be.

finn9.jpg

Szovjet harckocsik a Tolvajärvi körzetében.

A Karéliai szorosban a 7. hadsereg (13 gyalogoshadosztály, egy páncéloshadtest) Me- reckov tábornok vezetésével Grendal tábornok 13. hadseregével együtt a befejezetlen Mannerheim-vonalon igyekszik átjutni és bevenni Viipurit (Viborg), majd Helsinkit. Erre három napot szántak. A Ladoga-tótól északkeletre a 8. hadsereg (hét gyalogoshadosztály és egy páncélosdandár) a 7. hadsereg frontját azzal tehermentesítette, hogy oldaltáma- dást intézett a finn erők ellen. Északon a 9. hadseregnek (öt gyalogoshadosztály) át kell vágni Finnország legkeskenyebb részén, Oulu és Kemi felé menetelve. Végül pedig az északra kihelyezett 14. hadseregnek be kell vennie Petsamot, eljutva a norvég határig.

December 1-én - azzal egyidőben, hogya Vörös Hadsereg megtámadja Finnországot – a szovjet hatóságok bejelentik a Leningrád melletti Teriokiban a finn népi kormányzat meg- alakulását; ehhez Otto Kuusinen, a finn származású kommunista politikus adja a nevét. A szovjetek pár nap múlva, december 3-án meghirdetik Finnország tengeri blokádját, és ettől kezdve két szovjet tengeralattjáró flottilla folyamatosan ellenőrzi a finn parti vizeket.

finn5.jpg

Finn katona a  Mannerheim-vonalon védekezve.

A Karél szorosban a harcok első napjai azzal telnek, hogy a szovjetek megpróbálják visz- szaszorítani az előretolt finn állásokat. December 7. és 10. között a szovjet 7. hadsereg a Mannerheim-vonalat támadja, ahol elszántan védekezik a Karél Hadsereg Oestermann tábornok vezetésével. A szovjet tüzérség folyamatosan, de pontatlanul tüzel rájuk. A szovjet harckocsik az aszfaltozott utakhoz vannak kötve és számos akadállyal küszköd- nek, a gyalogság pedig az automata fegyverek tüzének esik áldozatul. A Vörös Hadsereg megpróbáltatásai növekednek a rendkívül kemény tél közeledtével, amely drámai módon megnehezíti páncélosai együttműködését a légierővel és a gyalogsággal.

A Ladoga-tótól északra a szovjet 8. hadsereg a Hágglund tábornok által vezetett IV. finn hadtestet üldözi a Kitela-Tolwajarwillomantsi vonal felé. A 9. szovjet hadsereg nyomására a finnek kénytelenek erősítést küldeni, sikerül is megállítani az ellenséget Suomussalmi, Kuhmo és Salla térségében; december 18-20 között megerősítik pozícióikat Nautsiban is. A szovjet erők december 15. és 25. között ismét megpróbálják áttörni a védelmet, ismét sikertelenül. A harci tevékenység során a szovjet bombázók folyamatosan támadják Hel- sinkit, nagy pusztítást okozva, de bombázzák a finn kisvárosokat és a falvakat is. A finnek válaszul támadásokat hajtanak végre Murmanszk, Leningrád, Kronstadt és Narva ellen.

teli_haboru5.jpg

Halott szovjet katonák és felszerelésük a raussa-i úton, Suomussalmiban.

December végén a szovjet offenzíva kifullad, a Karél-szoroson a front több mint egy hó-napra stabilizálódik, és a finnek átveszik a kezdeményezést. Akciókat kezdeményeznek az ország belsejébe hatoló szovjet hadosztályok megsemmisítésére, december 26-án a IV. finn hadtest a Ladoga-tótól északra megtámadja és szétveri a 18. és 168. lövészhadosz- tályt. A kisebb, szétszórt szovjet egységek megsemmisülnek, de a nagyobbaknak, mint például a Kiteliben állomásozó helyőrségnek sikerül kitartania egészen a harc végéig.

A legnagyobb finn győzelmet azonban a 9. gyalogoshadosztály aratja Siilasvuo ezredes vezetésével, akit a harcok idején tábornokká léptettek elő. December 27-én Suomussalmi körzetében sikerül több napig tartó harc során szétverni a Vörös Hadsereg 163. lövész- hadosztályát, amely rendezetlen, pánikszerű visszavonulásba kezd. A finnek 27 ágyút, 11 tankot, 150 teherautót, gyalogsági felszerelést és nagy mennyiségű – igencsak hiányzó – lőszert zsákmányolnak. Nem késlekedve kihasználják szerzeményüket, és megtámadják a sűrű havazásban mozgásképtelen 44. gépesített hadosztályt.

teli_haboru3.jpg

Finn géppuskások Lemt közelében.

Összességében a finn hadsereg az ellenségtől szerzett 46 tankkal, 50 ágyúval és 400 teherautóval gyarapítja a felszerelését. A szovjetek vesztesége 27 000 halott és 1300 ha- difogoly; a finn veszteség alig 900 halott és 1770 sebesült. A finn hadsereg vezérkara úgy dönt, ugyanezt a manővert ismétlik meg a 9. gyalogoshadosztály bevonásával a szovjet 54. lövészhadosztály szétverésére Kuhmóban. A harcok során megedződött, szervezet- tebb és a hátvédként érkezett 23. lövészhadosztály segítségével azonban a szovjet 54. lövészhadosztály bekeríti Siilasvuo tábornok katonáit és fegyverszünetre kényszeríti őket.

A finneknél hiányzik a friss erő, és nem tudnak ellenállni a szovjet offenzívának, amely 1940. február 1-én indult meg a Karél-szorosban. A szovjetek döntő lépésre szánják el magukat: taktikájuk lényege, hogy a 13. hadsereget beviszik a 8. hadsereg és a Ladoga-tó közé; ezek irányítása Tyimosenko marsall kezében van.

teli_haboru_february_march.png

Az első támadásra Summa középső szektorában kerül sor; a háromszoros túlerőben lévő, az előzőeknél jobban előkészített orosz támadás, ha nehezen is, de áttöri a finn védelmi vonalat. A harcok során a Vörös Hadsereg a légi háború történetében először alkalmaz deszantos egységeket; feladatuk, hogy a finn védelmi vonal mögött érjenek földet.

A finnek nem hagyják meglepni magukat, számos ejtőernyős még a levegőben meghal, mások hadifogságba kerülnek. Ez a rosszul megszervezett művelet oly súlyos vesztesé- geket okoz a Vörös Hadseregnek, hogy le kell állítani az akciót. 24 órás pihenés után a szovjet egységek újra támadnak, a finnek egyre nehezebben tudják tartani az állásaikat, végül február 11-én megadják magukat. Ebben a helyzetben Oehquiesta II. finn hadteste engedélyt kap, hogy átcsoportosítsa egységeit. A nehezebben tartható, hosszabb közép- ső pozícióba vonulnak vissza. Tyimosenko kihasználja a Finn-öböl 40 cm vastagon befa- gyott jegét, és megpróbálja bekeríteni a finn véderőt.

teli_haboru9.jpg

A fehérbe öltözött finn katonák gyakori szereplői voltak a korabeli filmhíradóknak.

Február 17-től 27-ig a finnek nagy veszteségeket szenvedve védekeznek, majd visszavo- nulnak a Viipurin (Viborg) áthúzódó vonalra. A szovjet hadsereg rászánja magát a város bevételére, ami veszélyezteti a Helsinkibe vezető utat. Viipuri ostroma március 3-án kez- dődik, az elővárost a 3. és az 5. finn gyalogoshadosztály védi, nemsok sikerrel. A finnek számára az egyetlen kiút a város elhagyása, és hogy megerősítsék a Finn-öböl - Saima-tó - Ilomantsi vonalat, valamint hogy ott várják be az esetleges külső segítség megérkezé- sét. Ellenkező esetben a kapituláció elkerülhetetlenné válik.

A szovjet agresszió nemzetközi rokonszenvet vált ki Finnország iránt, több államtól fegyverzetet és egyéb anyagi segítséget kap (Nagy-Britannia, Egyesült Államok, Olaszország, Magyarország). A skandináv országok félhivatalos csatornákon biztosítják a támogatást; Svédország megengedi önkéntes hadtest felállítását, amelybe 8 ezer svéd és norvég katona lép be és fegyvereket, puskát, páncéltörő és légvédelmi eszközöket küld. Franciaország harminc Morane és Kolhoven típusú vadászgépet, valamint (régi típusú) tábori ágyúkat ad. Angliából 33 kétfedelű Gloster Gladiator, 12 Hurricane vadászgép, 17 Lysander támadó repülőgép és 24 Blenheim bombázó érkezik. 1939 decemberében Anglia és Franciaország hajlik a közvetlen intervencióra, ebből a célból létrehoznak egy expedíciós hadtestet. Norvégia és Svédország azonban lehetetlenné teszi átvonulásukat Skandinávián.

teli_haboru6.jpg

1940 márciusában egy finn Bristol Blenheim bombázó Tikkakoski közelében.

Saját lehetőségeinek kiértékelése után Finnország 1940. január közepétől tárgyalásokat kezd a Szovjetunióval. A szovjetek által támasztott feltételek túl szigorúak, ezért tovább folytatják a tárgyalásokat a szövetségesek esetleges finnországi intervenciójáról. Svéd- ország nyomására, valamint a fronton bekövetkezett helyzetre tekintettel Finnország vezetői a Szovjetunióval folytatandó további tárgyalások mellett döntenek, amelyek 1940. március 13-án Moszkvában békeszerződés aláírásával érnek véget. Finnország elveszíti a Halász-félszigetet, a Salla-Kuusamo régiót, továbbá 30 évre bérbe kell adnia a Szovjetunió részére Hankö-félszigetet. Viborggal együtt átadja továbbá a Karél szorost, a Ladoga-tó északi partját, valamint Kelet-Karéliát. Emellett garantálnia kell a Szovjetunió részére a Norvégiába vezető tranzitot Petsamon keresztül.

A finn veszteség a „téli háborúban" 24 923 halott és 43 577 sebesült; a szovjetek 84 944 halottat és 333 084 sebesültet, és beteget vesztettek. Az elveszett területek visszaszer- zése érdekében másfél évvel később Finnország Németország szövetségeseként belép a világháborúba.

A szovjetek a támadás kezdetén 2 000 tankkal, 1 000 repülőgéppel, nehéztüzérséggel, korlátlan mennyiségű lőszerrel és. kb. félmillió emberrel rendelkeztek. A csapatok létszámát 1940 januárjában 1 000 000 főre emelték. A szovjetek főleg BT, T-26 és T-28-as harckocsikat alkalmaztak, de sor került néhány nehézharckocsi (SMK, T-100, KV-1, KV-2) tesztjére is. A csapatok parancsnoka a leningrádi katonai körzet vezetője, K. A. Mereckov tábornok volt, akit 1940 januárjában Tyimosenko marsall váltott fel.

***

Főbb események időrendi sorrendje

1939. november 29 - 30.Tüzérségi gránátok érik Mainila falut, és megölnek néhány szovjet katonát. A szovjetek a finneket okolják a gránátok kilövésével, és a határin- cidens ürügyén megtámadják Finnországot. Bombázzák Helsinkit, 91 halott.
december 1.Kommunista bábkormány alakul a szovjetek által elfoglalt Terijoki finn faluban, Otto Kuusinen vezetésével. Tűzharc tör ki Russarö partvédő ütegei és szovjet hadihajók között - a Kirov szovjet cirkáló és egy romboló megsérül.
december 2. A szovjetek elfoglalják Petsamo-t.
december 6. A Karéliai- félszigeten a finn őrcsapatok sikeres rajtaütéseket hajtanak végre és késleltetik a szovjet előrenyomulást. A Rautu-csoport eközben szétbonta- kozik a Mannerheim-vonalon, Észak-Karéliában pedig megalakul a Talvela-csoport.
december 7. Elkezdődnek az első ütközetek a később híressé vált csatamezőkön – Taipale, Kolaa és Suomussalmi. 
december 11. A háború első finn győzelme, Tolvajarvi körzetében.
december 14. Két szovjet G- osztályú romboló megtámadja Utö erődjét. Az erőd ágyúi mindkét hajót elsüllyesztik.
december 15. Szovjet támadás Taipale-nál.
december 17. Szovjet támadás Summa közelében, a finnek visszavonulnak a Petsamo-szektorban.
december 18. A finn hadsereg 40. gyalogoshadosztálya visszavonulásra kényszeríti a 273. szovjet gyalogoshadosztályt Pelkosseniemi-nél.
december 19. Tűzharc Saarenpaa erődje és a szovjet Marat csatahajó között.
december 23. A Talvela-csoport leállítja a támadását, amit december 11-én kezdett Tolvajarvi-nál, és tartós védelemre rendezkedik be.
december 25. Szovjet támadás Taipale körzetében; a légierő bombatámadást intéz 11 finn település ellen.
december 27. A finn 9. hadosztály visszafoglalja Suomussalmi-t. A szovjet 163. hadosztály pánikszerű visszavonulásba kezd.

1940. január 1. 3 finn hadosztály nevét megváltoztatják, a szovjet hírszerzést megtévesztendő.
január 5. A 9. finn hadosztály csapást mér a raate-i út mentén, és két nap alatt teljesen felmorzsolja a szovjet 44. hadosztályt. 
január 10. A 122. szovjet hadosztály visszavonulásba kezd Joutsijarvi körzetében. A finn IV. harccsoport támadást indít, bekeríti a 34. szovjet pánélosbrigádot, valamint a 18. és a 168. hadosztályt. A 34. pánélosdandár és a 18. hadosztály teljesen megsemmisül, a 168. hadosztályt egy részét a szovjeteknek sikerül felmenteniük.
január 21. A szovjet 8. hadsereg sikertelen támadást indít a Talvela-csoport ellen. A 9. finn hadosztályt áthelyezik Suomussalmi-ból Kuhmo-ba.
január 29. Molotov és a szovjet vezetés késznek mutatkozik a békekötésre. A 9. finn hadosztály Kuhmo körzetében megtámadja a szovjet 54. hadosztályt.

február 4. A finnek Lemetti-nél felmorzsolják az ott bekerített szovjet egységeket.
február 6. A 9. finn hadosztály bekeríti a szovjet 54. hadosztályt.
február 8. Erős szovjet támadások Summa és Taipale körzetében. 
február 11. Újabb rohamok Summa-nál, a szovjetek áttörik a Mannerheim-vonalat.
február 15. A finn hadsereg súlyos veszteségeket szenved és visszavonulásba kezd.
február 18. A szovjetek áttörik a Mannerheim-vonal második sávját is.
február 19. Rendkivül erős szovjet rohamok a Taipale-szektorban.
február 26. A téli háború egyetlen " tankcsatája" finn vereséggel végződik: 6 finn tankból 5 megsemmisül. 
február 27. A finnek elhagyják a Mannerheim-vonal második sávját, visszavonulnak a harmadik sávba.
február 28. A svéd önkéntesekből alakitott "SFK" harccsoport kiérkezik a frontra.
februák 29. A finn kormány 17-3 arányban a béketárgyalások megkezdése mellett szavaz.

március 2. 100 szovjet repülőgép bombázza Tampere és Lahti városát.
március 4. Súlyos harcok Kollaa körzetében, Vuossalmi-nál, és a Viborgi-öbölben.
március 6. Ryti finn miniszterelnök Moszkvába utazik, megkezdődnek a tárgyalások.
március 9. Viborgtól északra a szovjetek áttörik a Mannerheim-vonal harmadik sávját is. 
március 11. Súlyos harcok Vuossalmi, Tali és Vilajoki körzetében.
március 12- 13. Aláírják a békeszerződést. A tűzszünet 13-án délelőtt 11. 00-kor lép életbe.

A bejegyzés trackback címe:

https://2vilaghaborufegyverei.blog.hu/api/trackback/id/tr7314582146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.