Erich Alfred „Bubi” Hartmann, minden idők legered- ményesebb (352 légigyőzelem) vadászpilótája 1922. április 19-én egy Stuttgart melletti kis faluban, Weis- sachban szü­letett. Kisgyermekkorától szenvedélye- sen érdeklődött a repülés iránt, 15 évesen már két oklevéllel is büszkélkedhetett: vitorlázórepülő-pilóta és a Hitlerjugend területi vitorlázóokta­tója volt.

1937-ben, amikor a III. Birodalomban már egyre töb- bet beszéltek az esetleg lehetséges háborúról, Erich Hartmann még csak 15 éves volt, és kizárólag sport- sikerei érdekelték. Iskolai tanulmányait 1940-ben fejezte be és azonnal a Luftwafféhoz került. Először Neukehrenben külön­böző pilótaiskolákat végzett; az egykori műrepülő bajnok, Hohagen irányításával ta- nulta meg mesterien kezelni a Messerschmitt Bf 109-et, és ez lett a személyét övező legenda alap­ja.

1942. március 31-én had­naggyá léptették elő, majd a ke­leti hadszíntérre küldték, ahol a Jagdgeschwader 52 soraiban harcolt. 1942. október 14-én teljesítette el­ső harci feladatát, első győzelmét néhány hetes frontszolgálat után, 1942. november 5-én aratta. 1943 feb- ruárjától Edward Rossmann őrmesterrel, Krupinski főhad­naggyal és parancsnokukkal, Rali őrnaggyal új taktikát dolgozott ki, és nagy hírne­vet szerzett. Alapelvük: meglátni, dönteni, támadni, irányt változtatni. Hartmann jól tudta, hogy a győzelem titka a villám- gyors helyzetfelismerés és a még gyor­sabb döntés. Éppen ezt tartotta a legfontosabb- nak. Sajátos harci módszere miatt a szovjet pilóták „a déli fekete ördögként" emlegették.

A 21 éves Hartmann nem egészen egy év alatt rekordot állított fel – 150 győzelmet ara- tott. Érdemeiért ekkor meg­kapja a Lovagkeresztet. „Karaya" névre keresztelt repülőgépét legyőzhetetlennek tartották; azonban 1943. augusztus 20-án mégis olyan súlyosan meg- sérült, hogy kénytelen volt ellenséges területen leszállni. Elfog­ták, de sikerült megszöknie és átjutnia a legközelebbi német egységhez.

1944. februárban Hartmann már 200 győzelemmel büszkélkedhetett. 1944. március 2-án megkapta a tölgylombot a Lo­vagkereszthez, és 1944. július 1-én főhadnaggyá léptették elő. 250. győzelme után meg­kapta a kardokat is, ezt a kitün­tetést személyesen Hitler adta át neki. 300. győzelmének jutalma 1944 augusztusában az egyik legmagasabb német ka- tonai ki­tüntetés – a gyémántok a Lovagkereszthez.

A keleti arcvonal összeomlása és a si­keres szovjet előnyomulás dacára Hartmann tovább- ra is rendíthetetlenül hitt a német győzelemben. 1945. márciusában Me-262 átképzésre vezényelték, de néhány repülés után sikerült visszatérnie régi ezredéhez. Jelképes utolsó győzelmét 1945. május 8-án aratta. Németország kapitulációjának napján amerikai fog- ságba esett, akik mindentovábbi nélkül átad­ták a Vörös Hadseregnek.

Hartmannt szovjet katonai törvényszék elé állították, háborús bűnösnek minősítet­ték és 10 év börtönre ítélték. Adenauer kan­cellár moszkvai látogatása után, 1955 októ­berében szabadon bocsátották. 1956 végén belépett a nyugatnémet légierőbe 1958 ta­vaszán a 71. vadászezred parancsnokává nevezték ki. 1970. szeptember 30-án vonult nyugállomány- ba, ezre­desként. 1993. szeptember 20-án halt meg Weil im Schönbuchban.

1400 bevetés, 800 légiharc, 352 győzelem és 16 baleset – ez Hartmann frontszolgá­latának mérlege. Egyesek, különösen az ame­rikai légierő sztárjával, Bonggal összehason­lítva, kétségbe vonják az adatok pontosságát, mások szerint sikereit részben gyengébben kiképzett ellenfeleinek köszönhette.