1880. május 14-én született Oberkirchbergben.
1898-ban belépett a bajor hadseregbe, 1900-tól hadnagyként, 1904-től zászlóalj-adjutánsként szol- gált. 1908-ban főhadnagyként a bajor hadiakadé- miára került, amelynek elvégzése után századossá léptették elő. Az első világháború kitörésekor a bajor vezérkarban szolgált; 1914-ben vezérkari tisztként a bajor II. hadtesthez helyezték, ahol súlyosan meg- betegedett. Felépülését követően először a Stranz hadsereg-csoportban, majd 1917-től a bajor 8. tar- talékos gyalogsági-hadosztályban szolgált. 1918 januárjában őrnaggyá léptették elő.

A világháború végén a bajor hadügyminisztériumban dolgozott; a fegyvernyugvás utáni időszakban a Freikorps Epp tagjaként szolgált, és részt vett a ta- nácsköztársaság elleni akciókban.

1923 áprilisától zászlóaljparancsnok a 19. gyalogsági-ezredben, majd a VII. körlet kikép- zésvezetője. Az elkövetkezendő tíz évben túlnyomórészt a Reichswehr kiképzőtisztjeként tevékenykedett. 1926-ban a Reichswehr-minisztériumba került, ahol a hadsereg kiképző- osztagának referense lett. 1927. március 1-jén ezredessé léptették elő. 1930-ban átvette a drezdai gyalogsági-iskola vezetését. Ezen tisztségében 1930. október 1-én vezérőrnagy- gyá, majd 1932-ben altábornaggyá léptették elő. 1933. október 1-én a IV. körlet és a 4. gyalogsági-hadosztály parancsnoka lett. Két évvel később, 1935. október 1-én gyalogsági tábornokká nevezték ki.

1938 februárjában átvette a 2. Gruppenkommandos (csoportfőnökség) főparancsnoki posztját. 1938. április 1-én, Ausztria megszállása után az 5. Gruppenkommandos főpa- rancsnoka Bécsben, ahol azt a feladatot kapta, hogy az osztrák hadsereget (Bundeswehr) integrálja be a Wehrmachtba. 1939. április 1-én vezérezredessé léptették elő.

Lengyelország lerohanásakor a 14. hadsereg, a nyugati hadjárat idején a 12. hadsereg parancsnoka, beosztottja volt többek között Kleist vagy Guderian is. 1939. szeptember 30-án megkapta a Lovagkeresztet. A 12. hadsereggel sikerült áttörnie a Maginot-vonalat az 1940-es franciaországi hadjárat során. Július 19-én vezértábornaggyá nevezték ki.

1941-ben hadseregét Görögország ellen vezette, 1941. április 21-én ő fogadta a görög kapitulációt, miután április 14-én Jugoszlávia is megadta magát. A balkáni hadjárat befe- jeztével List lett a délkeleti erők főparancsnoka. Ebben a minőségében tartozott hozzá Szerbia, Észak- és Dél-Görögország katonai irányítása. Betegsége miatt 1941 októberé- ben lemondott e posztjáról.

1942 júliusában az orosz fronton az „A” hadseregcsoport vezetője. Miután nem tudott megfelelni az elvárásoknak, szeptemberben Hitler menesztette; ezt követően több fela- datot már nem kapott. 1945-ben az amerikai csapatok fogságába esett. A nürnbergi per során az úgynevezett „Túszper”-ben (a délkeleti front tábornokainak perében) 1948-ban életfogytiglani börtönre ítélték az irányítása alá tartozó területek lakossága ellen elköve- tett atrocitások miatt. 1952-ben betegségére való tekintettel szabadon engedték. 1971-ben halt meg Oberkirchbergben.