— Melyik az három kitüntetés, amelyeket Brezsnyev nem kapott meg?
— A Haza Anyja, a Hős Város és a Kiváló Áruk Fóruma. 
(Vidám történetek a régi, jó kis átkosból - Pártállami viccek) 

A Győzelem-rend («Победа»)* a Szovjetunió legmagasabb katonai elismeréseként a világ egyik legritkább kitüntetése volt. A legmagasabb rendfokozatú katonai vezetők (táborno- kok és marsallok) kaphatták meg, de közülük is csak azok (tizenkét szovjet és öt külföldi), akik jelentősen hozzájárultak a 2. világháborús győzelemhez. Minden darabot egyedileg, ékszerész műhelyben készítettek el. 1944–45-ben összesen tizenegy szovjet és öt szövet- séges főkatonának ítélték oda — a szovjetek közt volt persze Sztálin generalisszimusz, továbbá kilenc marsall és egy hadseregtábornok (4 csillagos tábornok).

És megkapta harminchárom évvel később, 1978. 02. 20-án Leonyid Brezsnyev, aki legje- lentősebb háborús tetteként 1943-ban a 18. hadsereg komisszárja volt.

A szovjet főhadiszállás 1943. január elején, a sikeres sztálingádi bekerítés után hagyta jóvá az Észak-Kaukázus felszabadításának tervét. A támadást két front (Déli Front, Kaukázusontúli Front) csapataira bízták, de a terep adottságaival nem számoló tervezés, a rossz hírközlés és koordináció, a gyenge infrastruktúra és az akadozó utánpótlás miatt a hadászati célokat nem sikerült elérni. Az offenzíva részeként a 18. hadsereg deszant- műveleteket kezdett Novorosszijszknál, de a fő csapásirányban, Juzsnaja Ozerejkánál partra tett csapatait a németek egy nap alatt, február 4-én szétverték. A mellékirányban partra szálló deszant parancsnoka viszont egy Kunyikov nevű őrnagy volt (civilben a Gépgyártás című műszaki folyóirat szerkesztője), akit már 1942 őszén(?) az Alekszandr Nyevszkij Renddel tüntettek ki. Egyenként válogatta ki a 800 harcost, majd alaposan kiképezte őket. Megtanulták, hogyan kell pillanatok alatt megrakni a hajókat, gyorsan partra szállni, közelharcban elfoglalni az ellenség állásait. Ennek eredményeként az első nap végére négy km széles, két és fél km mély területet vettek birtokba (miközben a főerők összeomlottak). Február 15-ig ezt az újabb és újabb erősítésekkel mintegy 30 négyzetkilométeresre növelték, majd a mind kedvezőtlenebb helyzetben védelembe mentek át, és a Vörös Hadsereg egyetlen többé-kevésbé sikeresnek mondható deszant akciójának eredményeként a következő hét hónapban meg tudták tartani — ez a hídfő lett a "Kis föld".

A nagy kitüntetést persze nem Kunyikov kapta — se akkor, se később. Na jó, de mit csi- nált Brezsnyev? Ehhez hívjunk segítségül egy igazi klasszikust, A Nagy Honvédő Háború történetét (szerkesztett szöveg):

A hídfő harcosai egy pillanatra sem érezték, hogy magukra maradtak. A politikai csoportfőnökség propagandistái felkeresték őket, hogy előadásokat tartsanak nekik. A fedezékekben filmeket vetítettek, sajtótermékekkel látták el a harcosokat, és fellépett előttük a hadsereg művészegyüttese. A "Kis föld" védelmének lelke a 18. hadsereg kommunista politikai munkásainak bátor kollektívája volt, amelynek élén Brezsnyev ezredes, a hadsereg politikai osztályának vezetője állt. Brezsnyevet minden katona és tiszt ismerte. Amikor felkereste a fedezékeket vagy a lövészár- kokat, nyomban köré sereglettek a harcosok, és baráti beszélgetés kezdődött. Több ízben ellátogatott a "Kis földre", jóllehet minden utazás roppant veszéllyel járt.

Egyszer a vitorlás, amelyen Brezsnyev hajózott — írja egy beszámoló — aknára futott, a robbanás ereje az ezredest a tengerbe vetette, és a matrózok halászták ki onnan öntudatlan állapotban.

Brezsnyev a katonák kedvence volt. Ismerte hangulatukat és gondolataikat; ha úgy adódott, eltréfálkozott velük, és a hőstett utáni vágyat is fel tudta gyújtani bennük. A deszant tagjai messziről felismerték, és harci zajban is meg tudták különböztetni ér- ces, nyugodt hangját. Az egyik roham előtt így szólt a harcosokhoz: "A szovjet embert meg lehet ölni, de legyőzni nem."

Tehát: Brezsnyev, aki azért volt „csak” ezredes, mert negyed évvel a deszant előtt a poli- tikai komisszárok főiskoláján „felkészültségét, elhivatottságát nem ítélték elégségesnek”, többször is átkelt a biztonságos szárazföldről a hídfőbe, hogy ott buzdítsa a katonákat. Ez az élmény annyira meghatározta pályafutását, hogy önéletrajzi trilógiájának első kötete is ezt a címet kapta: Málaja Zemljá (Kis Föld).

Fügedi Ubul

*A rendet hivatalosan 1943. november 8-án alapították és az első elismerések odaítélése 1944. április 10-én történt meg. Az akkori kitüntetettek a Vörös Hadsereg főparancsnokai Zsukov és Sztálin, valamint Vaszilevszkij, a vezérkar főnöke voltak. Mindhárman Ukrajna "felszabadításában” történő közreműködésükért kapták meg