A Wehrmacht későbbi vezérkari főnöke, valamint Hitler legközelebbi katonai tanácsadója 1890. május 10-én született Würzburgban, tiszti családban (eredeti neve: Alfred Baumgartner). Részt vett az első világháborúban, majd 1919-től pedig száza- dosként a német hadsereg vezérkaránál szolgált.
Kapcsolata Hitlerrel 1923-ban kezdődött, igen gyorsan csatlakozott azokhoz, akik hősnek tartották. Természetes, hogy a Wehrmacht vezérkarának ter- vezési osztályán feladatokat kapott Hitler hatalomra jutását követően, az OKW (Oberkommando der Wehrmacht) létrehozása után pedig a vezetési osztály főnöke lett. 1939. április 1-én vezérőrnaggyá nevezték ki, majd 1940. július 19-én tüzérségi tábor- nok lett, 1944. január 30-án pedig vezérezredes.
Hitlerrel és Keitellel együtt irányította a német hadsereg minden fontos hadjáratát. A führert csodálta, de katonai ügyekben nem hallgatott rá maradéktalanul, diplomáciai ér- zéke segítségével 1942-ig mégis megőrizte Hitler bizalmát, és még vereségei, vagy Hitler egyetértése nélkül meghozott döntései sem sodorták veszélybe. A Hitlerhez legközelebb álló parancsnokokkal összehasonlítva Jodl engedelmessége nem merült ki a parancsok vak teljesítésében; ellenkezőleg, nem egyszer sikerült meggyőznie Hitlert álláspontjának helyességéről. Döntései, bár alaposan átgondoltak és nagyon pontosan kielemezettek voltak, nem mindig járultak hozzá a német hadsereg sikereihez. így volt Sztálingrád vagy Kurszk esetében, vagy az Ardennekben indított utolsó kétségbeesett ellentámadásnál.
Hitler öngyilkossága után egy héttel neki kellett Reimsben aláírnia a Wehrmacht fegy- verletételét. A nürnbergi per során Jodl azt a meggyőződését hangsúlyozva, miszerint „a katonának nem feladata, hogy parancsnoka bírája legyen".
A nürnbergi ítélőszék azonban bűnösnek ítélte a vád mind a négy pontjában, beleértve az emberiség elleni bűntetteket és a háborús bűnöket is. Halálra ítélték, és 1946. október 16-án hajnalban fölakasztották. Az ítéletet megtámadta a német náci ügyeket felülvizs- gáló bíróság, amely szerint Jodl tevékenysége nem hágta át a nemzetközi jog előírásait, és hadműveleti parancsnokként kötelessége volt az alá rendelt csapatokat győzelemre vinni. 1953. február 28-án a bíróság indítványára fölmentették a vádak alól, és bizonyos tekintetben rehabilitálták.