A Molch- és Neger-osztály mellett 1944 tavaszán a németek másfajta törpe tengeralatt- járókkal is kísérleteztek. Ezek egyike a Seeteufel (Tengeri Ördög) nevet kapta. Ezt Alois Lödige hajóépítő mérnök tervezte és építette mindössze négy hónap alatt, és már 1944 júliusában készen állt a próbajáratokra.

Miután a Neger-osztálynál nehézségeket okozott vízre bocsátásuk, illetve a torpedó felszerelése a parton, a Seeteufel tervezője egy csaknem kétéltűnek tekinthető típust konstruált, amennyiben a naszád hasa alá lánctalpakat helyezett. Ezt a kísérleti egységet a szakemberek észrevételei alapján átdolgozták: a benzinmotort az orrban helyezték el, hátra került a villanymotor, közöttük foglalt helyet a vezető, a periszkóppal, egy plexi- kupola alatt. A legnagyobb mélység, amelyre lemerülhetett, 21 méter volt. A lánctalpak két oldalára egy-egy torpedót lehetett helyezni.

A próbákon kitűnt, hogy a felszíni menetre a benzinmotor gyenge, a szárazföldön sem tudta megfelelő erővel hajtani a túl keskeny lánctalpakat. A vízfelszín alatt viszont kivá- lóan viselkedett és jó merülési és manőverezési tulajdonságokkal bírt. A hibák kijavítása után megállapodást kötöttek a Borgward céggel, hogy készítsen el három prototípust a Seeteufel-ból. A háborús nehézségek miatt azonban csak egy készült el, ezt a németek Lübeck mellett felrobbantották, így a haditechnika iránt érdeklődők ma is igen keveset tudnak a német zseb-tengeralattjáróprogram ezen furcsa darabjáról.

TECHNIKAI ADATOK

• Vízrebocsátás: 1944.
• Méretek: hossz 14,21 m; szélesség 2,02 m
• Vízkiszorítás: 35 tonna
• Személyzet: 2 fő
• Fegyverzet: két G7e típusú torpedó
• Merülési mélység: 21 m
• Meghajtás: egy 80 LE-s benzinmotor és egy 25 LE-s AEG elektromotor
• Hatótávolság: nincs adat
• Teljesítmény: max. sebessége felszínen 18 km/h; lemerülve 14 km/h