Az alsószárnyas repülőgép Giuseppe Gabrielli nevéhez fűződik, aki 1939-ben kezdte megtervezni az olasz légitársaságok által megadott kritériumok alapján egy 14 utas befogadóképességű, teljesen fémépítésű repülőgépet. A prototípus 1940 októberében repült először. A sikeresség előjeleit mutató típusból rövidesen elkészült a G.12T jelű katonai változat, amely 24 fő teljesen felszerelt ejtőernyőst tudott célba juttatni.

A G.12LGA nagy hatótávolságú alváltozat, amellyel a Róma–Tokió légijárat megnyitását tervezték. A repülőgép polgári változatát a spanyol és az olasz légitársaságok, katonai szállítóváltozatát pedig a Regia Aeronautica, a Luftwaffe, a spanyol és magyar légierők rendszeresítették. A hárommotoros, behúzható futóműves, korszerű aerodinamikai ki- alakítású repülőgép azonban nem rendelkezett fegyverzettel. A repülőgépből összesen néhány száz darab készült, a harcok során valamennyi megsemmisült.

TECHNIKAI ADATOK (G.12C)

• Hossz: 20,16 m
• Magasság: 4,87 m
• Fesztávolság: 28,58 m
• Hatótáv: 1740 km
• Személyzet: 3+14 fő
• Csúcsmagasság: 8000 m
• Szerkezeti tömeg: 8890 kg (max. felszálló tömeg: 12 800 kg)
• Csúcssebesség: 396 km/h
• Fegyverzet: nincs 
• Hajtómű: három 800 Le-s (574kW) FIAT A.74 RC.42 14 hengeres csillagmotor