U-1206 német tengeralattjáró 

A VIIC típusú U—1206-os tengeralattjáró 1944 márciusában állt szolgálatba, de az első éles bevetésére csak 1945 áprilisában került sor; 6-án futott ki a norvég Kristiansandból. A feladata járőrözés volt az Északi-tengeren. Az első harci bevetése azonban az utolsó is lett – és korántsem hősies.

A hajó a legújabb technológiával szerelték fel, műszerezettségén kívül a mosdók öblí- tőrendszerét is modernizálták és mélytengeri használatra készítették elő (a megfelelő, nagy nyomást biztosító berendezésekkel). Korábban a tengeralattjárók a szennyvizet és a vécébe kerülő dolgokat egy tartályba gyűjtötték, amit alkalomadtán a felszínre emelked- ve a tengerbe ürítettek. A német mérnökök azonban megspórolták a tartályt, hogy ezzel is könnyebb, mozgékonyabb legyen a hajó, a helyét pedig másra lehetett használni.

A feladat az volt, hogy a szennyvizet egyenesen a tengerbe lehessen továbbítani – ez persze 60 méteres mélységben nem egyszerű dolog. A problémát szelepek és nyomáski- egyenlítő zsilipek rendszerével hidalták át, sűrített levegővel lökve ki a hulladékot a vízbe. Annyira bonyolult volt a rendszer, hogy minden egyes tengeralattjáró legénységéből egy embert külön ki kellett képezni arra, hogy pontosan milyen sorrendben és hogyan kell a szelepeket nyitni-zárni a biztonságos használathoz.

1945. április 14-én az U—1206 már nyolcadik napja járőrözött az Északi-tengeren, a skót parkok közelében, 60-70 méteres mélységben, amikor a 27 éves kapitányt, Karl-Adolf Schlitt használta a mosdót. A hajó kapitánya nem sejtette, hogy személyes dolga végez- tével mit szabadít el egy egyszerű csap megnyitásával. A víz ugyanis nem eltűnt, hanem éppen ellenkezőleg, feltört a mosdókagylóból. Az ijedt kapkodásban végül nem sikerült időben elzárni a szelepeket, a pánikszerűen hívott mérnök sem tudta megakadályozni a katasztrófát. A beömlő tengervíz elárasztotta a hajót; a kapitány elrendelte a felszínre való felemelkedést, amit követően még nagyobb bajba kerültek. Sikerült ugyanis egy brit konvoj kellős közepén felbukkanniuk, ahol egy járőröző repülőgép azonnal megtámadta a tengeralattjárót. A legénység elhagyta a süllyedő hajót, a többségük, 46 fő el is érte a partot, ahol hadifogságba estek. Négyen megfulladtak.

A kapitány túlélte, és mivel pár hét múlva véget ért a háború, hamarosan haza is térhe- tett; 2009-ben halt meg,  90 éves korában. Így azt már nem élte meg, amikor 2012-ben egy búvárcsoport megtalálta a hajója roncsát az Északi-tenger mélyén.

Vissza az ismertebb tengeralattjárók listájához