U-507 német tengeralattjáró 

A IXC osztályú U—507-es tengeralattjáró Hamburgban készült a Deutsche Werft AG-nál, és október 8-án állt hadrendbe. Harro Schacht korvettkapitány és hajója első bevetésére 1942. március 7-én indult, de az ONS-76-os konvojt sikertelenül támadta. Március 25-én behajózott Lorient kikötőjébe. Április 4-én ismét útnak indult, ezúttal a Karib-térségbe. 30-án előbb elsüllyesztette a 2881 regisztertonnás amerikai olajszállítót, a Federal-t, majd május 4-én a 2686 tonnás amerikai Norlindo teherhajót. Egy nappal később megtorpe- dózta az 5104 regisztertonnás amerikai olajszállítót, a Munger T. Ball-t, majd egy másik amerikai tankert, a 6950 tonnás ]. M. Cudahy-t, 8-án pedig egy bolíviai teherhajót, a 2424 tonnás Torny-t.

Négy nappal később, május 12-én elsüllyesztette az amerikai lobogó alatt hajózó 10 731 regisztertonnás Virginia nevű olajszállítót, 13-án pedig egy újabb amerikai olajszállítót pusztított el, mégpedig a 6561 tonnás Culf Prince-et. Három nappal később, miután tor- pedóval nem találta el a 4148 tonnás hondurasi Amala-t, a fedélzeti ágyúval próbálkozott, de azzal sem ért el találatot. Másnap hajnalban utolérte a teherhajót, Schacht néhány emberét átküldte az Amalára, akik miután mentőcsónakokba ültették a legénységet, robbanótölteteket helyeztek el a hajón, és így süllyesztették el. Ezt követően a tenger- alattjáró hazafelé vette az irányt, és június 4-én befutott Lorient kikötőjébe.

Az U—507-es bevetés után a kikötőben - 1942.

A harmadik bevetés 1942. július 4-én kezdődött. Az U—507-es az U—130-assal együtt hagyta el a kikötőt Brazília partjai felé. Július 28-ra leért a dél-atlanti térségbe, ahol után- pótlást vett fel az U—116-os tengeralattjáróról. Augusztus 16-án már Brazília partjai előtt portyázott; két nap alatt öt brazil teherhajót süllyesztett el, ami miatt Brazília augusztus 22-én hadat üzent Németországnak. (A brazilok azt állították, hogy a hajók a saját felség- vizeiken tartózkodtak, a németek azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy az incidensekre a felségvizek határán kívül került sor.)

Az U—507-es következő akciója a dél-atlanti térség egyik híres eseményének részesévé vált. Szeptember 12-én az U—156-os elsüllyesztette a 19 965 tonnás brit Laconiát, a Cunard White Star egykori óceánjáróját, amelyet már csapatszállítóként alkalmaztak. A hajó tömve volt katonákkal és családtagjaikkal, de rajtuk kívül még civil utasok és sebe- sültek is tartózkodtak a fedélzeten, nem beszélve az 1800 olasz hadifogolyról (akik közül a legtöbben Líbiában estek fogságba); összesen 2732 fő volt a hajón.

A Laconiát két torpedó találta el; 1619 férfit, nőt és gyereket vitt magával a hullámsírba. Amikor U—156 parancsnoka, Werner Hartenstein olaszokat fedezett fel a túlélők között, azonnal segítséget hívott. A körzetbe számos tengeralattjáró érkezett, köztük az U—507-es, amely 15-én ért a helyszínre, kimentett 160 túlélőt (129 olaszt, egy brit tisztet, 15 nőt és 16 gyereket), és vontatókötélre vett négy mentőcsónakot.* Addigra már a semleges országok hajói is odaértek, így két nappal később Schacht átszállíttatta az U—507-es "vendégeit" (két brit katonatiszt kivételével) a Vichy Köztársaság egyik naszádjára.

Laconia túlélőinek mentése - U—156 (előtérben) és az U—507

A mentőakció végeztével az U—507-es visszatért támaszpontjára, ahova 1942. október 12-én meg is érkezett. A több mint három hónapig tartó út során az U—507-es 16 000 tengeri mérföldet (körülbelül 30 000 km) tett meg, és hét hajót süllyesztett el.

1942. november 28-án futott ki utolsó útjára; december 27-én elsüllyesztette az 5154 tonnás brit teherhajót, az Oak Bank-ot, 1943. január 3-án pedig a szintén brit zászló alatt hajózó Baron Dechmont-ot, amelynek a kapitányát is foglyul ejtette. Öt nappal később ismét egy brit teherhajót pusztított el (az 5401 tonnás Yorkwood-ot) úgy, hogy ennek a kapitányát is elfogta. Január 13-án azonban utolérte a végzete a VP83-as repülőszázad támadása során; a legénység mind az 54 tagja életét vesztette. Schachtot még korábban kitüntették a Lovagkereszttel.

*A Vöröskereszt zászlói alatt hajózó, túlélőket szállító tengeralattjárókat megtámadta egy amerikai B–24 Liberator bombázó. Az incidensnek messzemenő következményei lettek. A Laconia-parancs megerősítette a korlátlan tengeralattjáró-hadviselés akkori hadijogot figyelmen kívül hagyó rendszabályait. Dönitz a repülőtámadásra hivatkozva egyértelműen megtiltotta az efféle mentőakciókat, mert azok nem fértek össze a német hadvezetés ellenséges hajók és személyzetük megsemmisítésére irányuló egyre radikálisabb elvárásaival.

Vissza az ismertebb tengeralattjárók listájához