Az 1930-as években nagyarányú építési-program indult be a Szovjetunióban, hogy négy tengerre (Balti-tenger, Fekete-tenger, Csendes-óceán, Északi-tenger), négy tengeralatt- járó-flottát állítsanak szolgálatba a határok mentén. Az eredeti tervek 200 darab közepes méretű Schuka legyártását írták elő, több szériában. (III, V, V-bis, V-bis-2, X, X-bis – a vál- tozatok elsősorban hatótávban és a torony formájában különböztek egymástól).

Az osztály első hajóját a Schuka-t 1930 decemberében bocsátották vízre, és 1933. októ- ber 11-én állították szolgálatba. Ez a hajó lett az ShCh- vagy SC-osztály névadója, mivel a szovjet vezetés az 1930-as évek elején úgy döntött, hogy a tengeralattjárókat nem nevek- kel, hanem betűkkel és számokkal jelölik; így lett a Schuka-ból SC-301*.

Közvetlenül a II. világháború kitörése előtt azonban összesen csak 86 egység állt szolgá- latba a szovjet flottánál. Hét hajógyár dolgozott a program végrehajtásán; a 189, 190, és 194-es számú üzemek Leningrádban, a 112-es számú Gorkijban, a 200-as számú Nyiko- lajevben és a 202-es számú Vlagyivosztoki hajógyár. A szolgálatba állított 88 tengeralatt- járó közül 35 süllyedt el a háború folyamán. (Két egység – a 411 és a 412 sorszámú – csak 1945 után készült el, bár építésük még a világháború kitörése előtt megkezdődött.)

*A hajók sorszámozása attól függött, hogy melyik szovjet flotta kötelékébe tartozott: a 100-as sorozat a csendes-óceáni flottához, a 200-as sorozat a fekete-tengeri flottához, a 300-as sorozat a balti flottához és a 400-as sorozat az északi flottához tartozott.

Technikai adatok

 * Ismertebb tengeralattjárók listája *