A könnyűgéppuskát az amerikai hadsereg ezredese, Newton Lewis tervezte 1911-ben. Miután Lewis évekig hiába próbálta meggyőzni a hadsereg vezetését a fegyver rend- szerbe állításáról, 1913-ban áthajózott Európába, egészen pontosan Belgiumba. A belgák hamar felismerték a fegyver előnyeit és gyorsan rendszerbe állították. A németek először 1914-ben találkoztak a fegyverrel és csak a "belga csörgőkígyó”-ként emlegették.

Az első világháború kitörése után, az angolok is hamar rendszerbe állították 1915-ben. Az amerikaiak is rendszeresítették 1917-ben, de ott hamar leváltotta a B.A.R. géppuska. A fegyver csövét egy speciális alumíniumborítás veszi körbe, ami levegőt juttat a szerkezet- be. Mivel a fegyver léghűtéses, aránylag könnyű, egy ember is elég volt a mozgatásához és a működtetéséhez is. Előszeretettel alkalmazták repülőkön, ahol a menetszél miatt, még az alumínium köpenyre sem volt szükség a cső hűtéséhez.

A könnyűgéppuska egy 47 lőszer befogadására alkalmas dobtárral rendelkezett, ami a fegyver tetején helyezkedett el. Később rendszeresítettek egy 97 darabos tárat is, repülő- fedélzeti használatra. Ezt a könnyűgéppuskát a II. világháború folyamán is használták. A Vickers géppuskájánál jóval olcsóbban (az ár 1/6-a), és sokkal gyorsabban előállítható volt. A háború folyamán több 200 000 darabot gyártott le belőle a Birmingham Small Arms Co.

TECHNIKAI ADATOK

• Űrméret: .303 (7,7 mm)
• Méretek: csőhossz 865 mm; teljes hossz: 1265 mm
• Tömeg: 11,8 kg + 2 kg
• Tűzgyorsaság: 550 lövés/min
• Torkolati sebesség: 745 m/s
• Tár befogadóképessége: 47 v. 97 töltényes tár