A korábbi típusoknál jóval nehezebb Tigris és Párduc harckocsik megjelenésével a szabvány német műszaki mentőjárművek, mint például az SdKfz. 9/1 alkalmatlannak bizonyultak eredeti feladatukra. Éppen ezért a Panther harckocsit használták fel egy új, nehéz műszaki mentőjármű alapjául.

Az eredeti harckocsi tornyát eltávolították, és nyitott felépítménnyel helyettesítették, amely egy csörlőnek adott helyet. A jármű hátsó részén lévő jókora talptámaszt azért építették be, hogy további stabilitást adjon csörlő]ét használó járműnek. A jármű elülső részén, szintén nyitott beépítéssel helyeztek el önvédelmi célokra 20 mm-es gépágyút és egy géppuskát. Mivel az előbbi 1944-45-ben már nem sokat ért az ellenséges páncélosok- kal szemben, ezért sok járműről vagy leszerelték, vagy el sem látták a gépágyúkkal – ezzel is csökkentve a jármű súlyát.

A Bergepanther 1944 nyarán lépett csapatszolgálatba, az átadott példányokat a nehézharckocsi-zászlóaljaknál vonták össze. A háború végére közel 300 darab épült a típusból, amely a II. világháború legjobb műszaki mentőjárművének bizonyult. 

TECHNIKAI ADATOK

• Méretek: hosszúság 6,14 m; szélesség 3,27 m; magasság 2,71 mm
• Súly: 42 200 kg
• Személyzet: 5 fő
• Fegyverzet: egy 20 mm-es gépágyú és egy 7,92 mm-es géppuska
• Páncélzat: 8-40 mm
• Hatótáv: 169 km (úton)
• Motor: egy 642 LE-s (478,7 kW) Maybach HL 210 P30 típusú benzinmotor
• Teljesítmény: max. sebessége úton 32 km/h; gázlóképesség: 1,70; lépcsőmászó képesség 0,91 m; árokáthidaló képesség 1,91 m