A brit hadsereg 1938-ban felkérte a Vickers műveket, hogy A10-es "cirkáló" harckocsi- jára támaszkodva kezdje meg egy gyalogsági harckocsi gyártását. Kezdetben kétségek merültek fel az új Valentine harckocsi kétszemélyes tornyával kapcsolatban, amely korlátozta a későbbiekben beszerelhető fegyverzet nagyságát, de az égető háborús szükséglet miatt a típust mégis gyártásba vették.

A harcjármű tömeggyártása 1940-ben indult be, s a Valentine hamarosan robusztus és megbízható, bár kissé lassú harckocsinak bizonyult a csapatoknál. A háború előrehalad- tával a típus fegyverzete is egyre erősebbé vált, és a Valentine-t az összes hadszíntéren bevetették. A típus alvázán hídvető, lángszórós, aknamentesítő harckocsikat, illetve önjáró lövegeket és Archer páncélvadászt is kialakítottak. A gyártás 1944-ben történő leállításáig több mint 8000 Valentine készült, és a típus így – ha másban nem is – legalább számszerűen a világháború éveinek legjelentősebb brit harckocsijává vált.

TECHNIKAI ADATOK (Valentine Mk. III)

• Méretek - hosszúság 5,42 m; szélesség 2,63 m; magasság 2,27 mm
• Súly: 17 690 kg
• Személyzet: 3 fő
• Fegyverzet: egy 40 mm-es (2 fontos) harckocsiágyú; 1 db 7,92 mm-es Besa géppuska és egy 7,62 mm-es Bren géppuska
• Páncélzat: 6-85 mm
• Hatótáv: 145 km (úton)
• Motor: egy 131 LE-s (98 kW) AEC dieselmotor
• Teljesítmény: max. sebessége úton 24 km/h; gázlóképesség 0,91 m; lépcsőmászó képesség 0,84 m; árokáthidaló képesség 2,29 m

*A nyugati szövetségesek harckocsialakulatai