A II. világháború fegyverei, járművei

Sevastopol/Parizhskaya Kommuna csatahajó

2017. október 04. - Habitus

Még az orosz-japán háború után 1907-­ben döntést hoztak, hogy az orosz Balti­-tengeri és Fekete-tengeri Flottát a legmodernebb típusú dreadnoughtokkal (vagy az orosz termino- lógia szerint sorhajókkal) kell ellátni. Ennek során pályázatot hir­dettek, amely nyertese a Balti Hajógyár N. A. Krilov főkonstruktőr által készített terve lett, ennek alapján 4 Poltava osztályú hajóegységet rendeltek meg a Petrográdon lévő gyártól.

sevastopol1937.jpg

Ezek a Szevasztopol, Petropavlovszk, Gangut és a Poltava nevet kapták. Az első világhá- ború visszavetette az építési munkálatokat a négy Balti-tengeri hajóegység 1917 végén Petrográdon állt. Ezeket 1918-ban a forradalmi tengerészek átvontatták Kronstattba, és ott álltak a polgárháború befejezéséig. Közben új nevet kaptak, a következő sze­rint: Pári­zsi Kommün (a volt Szevasztopol), Marat (a volt Petropavloszk), Októberi Forradalom (a volt Gangut) és Mihail Frunze (a volt Poltava). Az első három egységet 1918 és 1926 között szolgálatba állították, a Mihail Frunze építését nem fe­jezték be és 1923-ban lebontották.

1929/30 telén a Párizsi Kommün áthajózott a Fekete-tengerre és a továbbiakban Szevasz- topolban állo­másozott, mint a Fekete-tengeri Flotta zászlóshajója. A harmincas években – a Balti-tengeren maradt testvérhajóihoz hasonlóan – több átépítésen és korszerűsítésen esett át, melyek során felépítményeit, a japán csatahajókon használatos pagodaszerű felépítményekhez hasonló formában, jelentősen megnövelték és a fedélzeti páncélzatát is megerősítették. Egyúttal nagy csónakdarukat és repülőgép katapultot építettek be. Az átépítések során kicserélték a csatahajó kazánjait, s erősebb légvédelmet, és korszerűbb tűzvezető berendezéseket is kapott. Ekkor változott meg az első kémény alakja is. 1943-ban visszakapta eredeti, nevét és a továbbiakban e néven szerepelt.

A világháború kitörését követően eredményesen tevékenykedett, egészen 1943 októbe- réig, amikor Sztálin megtiltotta, hogy a nagy felszíni hadihajókat az ő engedélye nélkül bevessék. A nagy hajók így a háború végéig csak a biztonságos vizeken tevékenykedtek, vagy tétlenül álltak a kikötőkben. A Szevasztopol, mely közben angol gyártmányú rada- rokkal is felszereltek, 1944 novemberében elsőként tért vissza a németektől visszafoglalt Szevasztopolba. A háború utáni években már csak kiképző feladatokat látott el, majd 1960 körül lebon­tották.

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1911 (1936)
  • Vízkiszorítás: 23 346 t (üresen), 25 850 tonna harckészen
  • Méretek: hossz: 182,8 m - szélesség: 24,4 m - merülés: 8,3 m
  • Sebesség: 24,6 csomó
  • Személyzet: 1230 fő
  • Hajtómű: 4 hajócsavar, 8 Parsons-turbina - 50 000 LE
  • Hatótávolság: nincs adat
  • Fegyverzet: 4x3 db 305 mm-es, 16 db 120 mm-es, 6 db 75 mm-­es löveg, valamint 16 db géppuska
  • Páncélzat: vízvonal 203 mm, fedélzet 38-76 mm, lövegtornyok 254-305 mm

A bejegyzés trackback címe:

https://2vilaghaborufegyverei.blog.hu/api/trackback/id/tr312927507

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása