1941-ben a hadba lépő Egyesült Államok már rendelkezett az év elején 6 Tambor-osztályú egységgel, amely felettébb impozáns mutatókkal bírt: a felszínen 20, merülésben majd- nem 9 csomós sebességre volt képes, 35 másodperc alatt merült periszkópmélységre (60 láb), roppant erős szerkezetű volt – amiért hamarosan hálát adhattak a tengerészek a tervezőknek – továbbá már passzív szonár is működött a fedélzeten, amit a német ten- geralattjárókon egészen a háború végéig nem állítottak rendszerbe. Ebből az osztályból fejlesztették ki – többek közt – a későbbi igen sikeres Gato-osztályt, amikor is az egysé- geket alkalmassá tették nagytávolságú járőrözésre, módosították a diesel-meghajtást és megnövelték az akkumulátorok kapacitását is.

A világháború első amerikai torpedó kilövését is az osztály egyik hajója – az USS Triton (SS-201) – hajtotta végre, amikor a Wake-sziget közelében 4 torpedót lőtt ki egy rátámadó felszíni hajóra. A hajó kapitánya robbanást hallott, ám a háború utáni kutatások szerint nem ért japán hajót találat 1941. december 10-én. A Triton-t 1943 áprilisában süllyesztették el japán hadihajók.

A Tambor-osztály hajói:
Tambor (SS-198)
Tautog (SS-199)
Thresher (SS-200)
Triton (SS-201) (elsüllyedt - 1943. ápr. 10.)
Trout (SS-202) (elsüllyedt - 1944. febr. 29.)
Tuna (SS-203)

Technikai adatok

* Ismertebb tengeralattjárók listája *