A szovjet légierő II. világháború idején használt egyetlen négymotoros bombázójának prototípusa egy 1934-es tender alapján készült el, négy db 1100 LE-s M-105 motorral, amelyet a törzs hátuljában lévő M-100 motorral vezérelt töltőkompresszor töltött fel. A középszárnyas, konvencionális vonalvezetésű gép 1936 decemberében repült először; a TB-7 jelölést viselő első sorozatgép 1939 elején jelent meg. 

1940-től tervezője nevéről a Petljakov Pe-8 elnevezést kapta. Mivel a világháború idején a szovjet hadvezetés a harcászati légierő alkalmazására helyezte a fő súlyt, a nehézbombá- zóból csak néhány száz darabot gyártottak. Egyes típusokon AM-34FRN motorok voltak, de a Kuznyeckben történő gyártáshoz 1939-ben az AM-35A motort választották, ezáltal az ACN-2 feltöltőrendszert elvetették. A maximális bombateher 4000 kg volt; számos nagy távolságú feladat végrehajtásában vett részt Magyarország, Románia, és Németország keleti része felett. A Berlin elleni első nagyobb támadást 1941 közepén hajtották végre; a típus legismertebb repülése 1942-ben történt, amikor Molotov szovjet külügyminisztert Moszkvából Washingtonba, majd Londonba és vissza szállította.

TECHNIKAI ADATOK

• Méretek: hossz 22,47 m; magasság 6,84 m; fesztáv 39,95 m
• Szerkezeti tömeg: 17 000 kg
• Felszálló tömeg: 28 600 kg
• Személyzet: 9 fő
• Fegyverzet: egy 20 mm-es ShVAK a felső és hátsó lövésztoronyban, két 7,62 mm-es ShKAS a első lövésztoronyban és egy-egy kézi irányítású 12,7 mm-es BS mindegyik hátsó gondolában, és max. 4000 kg bombateher
• Motor: (első sorozatgyártású) négy 1300 LE-s Mikulin AM-35A 12 hengeres, folyadékhűtésű V-motor; (második sorozatgyártású) négy 1475 LE-s Csaromszki M-30B 12 hengeres dízelmotor; (harmadik sorozatgyártású) négy Szvecov ASh-82FNV 14 hengeres, kétsoros csillagmotor
• Hatótáv: 3500 km
• Teljesítmény: max. sebessége 451 km/h; csúcsmagasság 7000 m