Jellegzetes megjelenésű, hárommotoros egyfedelű, mely púpost idéző külleme miatt a “Gobbo Male- ditto” becenevet kapta. Noha eredetileg polgári repülőnek készült, az olaszok széles körben alkalmazták közönséges és torpedóbombázóként. Ez utóbbi kategóriában kora egyik legeredményesebb gépének számított.
Az esetlennek tűnő SM.79-est 1934-ben az SM.81 Pipistrello polgári repülőgépből fejlesztették ki. Nem túl előnyös alakja ellenére rendkívül jó teljesítményt nyújtott, több rekordot is felállított. Az első jelentősebb sorozat az SM.79-I volt. A spanyol polgárhá- borúban éles helyzetben is kipróbálták, mint közepes bombázót. Az SM.79-II partvédő célokra készült, alkalmassá tették külső felfüggesztésű torpedók szállítására. És mint már említettük, ebben a kategóriában a háború egyik legjobb modelljének számított. Az SM.79-III alsó lövészgondola nélkül készült, az SM.79B pedig egy kétmotoros, exportra szánt variáns volt. A típus szállítógépként a háború után is hadrendben maradt.
TECHNIKAI ADATOK (SM.79-I)
- Hossz: 15,6 m
- Magasság: 4,4 m
- Fesztávolság: 21,2 m
- Hatótáv: 1900 km 1250 kg-os bombateherrel
- Személyzet: 5 fő
- Csúcsmagasság: 6500 m
- Szerkezeti tömeg: 6800 kg (felszálló tömeg: 10 800 kg)
- Csúcssebesség: 430 km/ó, emelkedőképesség 5000 m-re 19 p 45 mp alatt
- Fegyverzet: egy 12,7 mm-es a pilótafülke fölött mereven beépített géppuska, egy 12,7 mm-es forgatható géppuska a törzs tetején, egy 12,7 mm-es forgatható géppuska a törzs alján lövészteknőben, egy-egy 7,7 mm-es forgatható géppuska kétoldalt a törzsön és 1250 kg torpedó- vagy bombateher
- Hajtómű: három 780 Le-s (582 kW) Alfa Romeo 126 RC.34 típusú, kilenchengeres, egysoros csillagmotor
Kevesen tudják, hogy az olasz légierő volt az első, amely a már hagyományos bevetésekre alkalmatlan Savoia-Marchetti SM-79-es bombázóit megpróbálta "távirányítású óriás bombákká" alakítani. A tervek szerint a gépek feladata az angol flotta Földközi-tenger térségében állomásozó hajóinak elpusztítása volt. Az átalakított repülőgép egy pilóta segítségével szállt fel, és a célra való rárepülés közben a pilótának ki kellett volna ugrania, majd az irányítást egy másik gép fedélzetéről folytatták volna. Az olaszok annyira komolyan vették ötletüket, hogy egy próbafelszállásra is sor került az algériai partok közelében, de a távirányító berendezés elromlott (kiégett benne egy kondenzátor), és a gép lezuhant. A németek olasz szövetségeseik ötletét fejlesztették tovább, és ez a projekt a Luftwaffénál a Mistel, vagyis Fagyöngy elnevezést kapta.