Együléses, repülőgép-hordozóról, szárazföldről is bevethető vadász- és vadászbombázó repülőgép. 1936-ban a Grumman cég az F3F-1 fejlesztett változatának elkészítését javasolta, Wright R-1820-22 motorral. A US Navy egy XF3F-2 jelű prototípust rendelt, amely 1936 júniusában repült először.

A prototípuson nagyobb volt a beépített üzemanyagtank, ezt a 81 darabos F3F-2 sorozat gépein is megtartották, amelyeket 1937 júliusa és 1938 májusa között adtak át. Az ezt követő sorozat az 1938 decembere és 1939 májusa között leszállított 27 darab F3F-3 volt, amelyeknek csak a kisebb légellenállású motorburkolatban, a megváltoztatott pilóta- fülke tetőben és a szárny módosított belépőélében különböztek a sorozatgépektől. 1941 decemberére körülbelül 76 darab F3F típusú géppel repültek a kiképző egységeknél, és további 101 gép állt szállítás előtt hasonló egységekhez. A típust végül 1943 novembe- rében vonták ki a szolgálatból. A USS Lexingtonon szolgálatot teljesítő VF-2B század volt az első és egyben az utolsó harci egység, amely F2F-1 gépekkel repült, 1935 februárjától kezdve 1940 szeptemberéig.

TECHNIKAI ADATOK (F3F-2)

• Hossz: 7,01 m
• Magasság: 2,84 m
• Fesztávolság: 9,75 m
• Hatótáv: 1819 km
• Személyzet: 1 fő
• Csúcsmagasság: 9445 m
• Szerkezeti tömeg: 1476 kg (max. felszálló tömeg: 2155 kg)
• Csúcssebesség: 415 km/ó
• Fegyverzet: egy 0,5 hüvelykes mereven beépített és egy 0,3 hüvelykes beépített géppuska a pilótafülke előtt a törzsön és 105 kg-os bombateher
• Hajtómű: egy 950 Le-s (708 kW) Wright R-1820-22 Cyclone típusú, kilenchengeres, egysoros csillagmotor