Az 1920-as évek végéről származó klasszikus katonai repülőgép egy 1926-os kiírás ered- ményeként született. Ezzel a nappali gyorsbombázó repülőgéppel akarták leváltani az Airco (de Havilland) D.H.9A és a Fairey Fawn típusokat. A tervezésnél a lehető legteljesebb aerodinamikai tisztaságot vették alapul – nem véletlen, hogy a két háború között a Hart alaptípus és a változatok gépeiből több épült, mint bármely más brit repülőgép-típusból.

A Hart prototípusa 1928 júniusában repült először, 450 db Hart Bomber repülőgép, kilenc Hart Communication és 507 darab Hart Trainer repülőgép készült brit szolgálatra. A szá- mokba beleértendő tíz kétkormányos repülőgép is, amelyet az ausztrál légierő részére gyártottak, Demon Mk II jelzéssel. A Hartokat az Egyesült Királyságban már 1938 során visszavonták az elsővonalbeli szolgálatból, de iskolagépként még hosszú ideig sikeresek maradtak. És néhány repülőgép a Közel-Keleten és Észak-Afrikában szolgálatban állt egészen 1943-ig.

TECHNIKAI ADATOK: (Hart Bomber)

• Hossz: 8,94 m
• Magasság: 3,17 m
• Fesztávolság: 11,35 m
• Hatótáv: 756 km
• Személyzet: 2 fő
• Csúcsmagasság: 6510 m
• Szerkezeti tömeg: 1148 kg (felszálló tömeg: 2066 kg)
• Csúcssebesség: 296 km/h
• Fegyverzet: egy 0,303 hüvelykes mereven beépített géppuska a törzs bal oldalán, egy 0,303 hüvelykes forgatható géppuska a hátsó pilótafülkében és 263 kg-os bombateher külső megerősített függesztőpontokon
• Hajtómű: egy 525 Le-s (391 kW) Rolls-Royce Kestrel IB vagy XDR típusú 12 hengeres V-motor