Repülőgép-hordozóról és szárazföldről bevethető torpedóvető repülőgép. Miután a TBF 1942 májusában a Midway-i csatában bemutatkozott, hamarosan a II. világháború klasszikus torpedóvető repülőgépévé vált. 1941 augusztusában repült először, és 1945 márciusáig 2289 db-ot gyártottak a TBF-1 típusból.

Az igény az Avangerekre messze meghaladta a Grumman üzem kapacitását, ezért a tömeges gyártás a General Motors Eastern Aircraft Division nevű gyárára hárult. Itt 1945 szeptemberéig 550 darab TBM-1 és 2332 darab TBM-1C készült el, amelyek a TBF-1-nek és a TBF-1C-nek feleltek meg, és 4657 példányt gyártottak a TBM-3-ból, amelynek sokkal erősebb, R-2600-20 típusú motorja volt. A TBM-1-eshez hasonlóan, a TBM-3 is számos altípusban készült. A TBM-3D tengeralattjáró-elhárító radarral állt szolgálatba, a TDM-3E-re pedig külön felfüggesztett gondola került a radarnak. A kölcsönbérleti szerződés keretében sok repülőgépet adtak át Angliának, és a típus számos változata a háború után is szolgálatban állt különféle feladatok ellátására.

TECHNIKAI ADATOK: (TBM-3E)

• Hossz: 12,86 m
• Magasság: 5,02 m
• Fesztávolság: 16,53 m
• Hatótáv: 3097 km
• Személyzet: 3 fő
• Csúcsmagasság: 9170 m
• Szerkezeti tömeg: 4783 kg (max. felszálló tömeg: 8117 kg)
• Csúcssebesség: 445 km/h
• Fegyverzet: két 0,5 hüvelykes, mereven beépített géppuska a szárnyban, egy 0,5 hüvelykes Browning forgatható géppuska a pilótafülke mögötti toronyban, lehetőség egy 0,3 hüvelykes géppuska beépítésére a törzs alá és 1134 kg-os torpedó-, bomba- vagy rakétateher
• Hajtómű: egy 1900 LE-s Wright R-2600-20 Cyclone, 14 hengeres, kétsoros csillagmotor