A BT-7 harckocsi a BT-5 továbbfejlesztett változataként jött létre, sorozatgyártását 1934/35-ben kezdték meg. Itt már jelen volt a csonka kúp alakú torony, az M-17-es (BMW másolat) motor, újfajta rádióantenna, a modernizált célzóberendezés, az átdolgozott lánctalp, futómű és a sebességváltó. 1937-től a V-2-es dízelmotor egy korai változatával szerelték fel BT-7-eseket, és BT-7M néven 1940-ig mintegy 800 darab készült belőlük. 

A BT-7-nek volt egy érdekes tulajdonsága: a nagy sebességének köszönhetően szinte ugorva tudott áthaladni kisebb terepegyenetlenségek felett. Ez a tulajdonság később szándékos ugrások kivitelezéséhez vezetett, a tereptől és a felépített ugrórámpától függően a BT-7 akár 20 méterre is el tudott ugrani. A BT-7-esek a japánok ellen a mand- zsúriai harcokban mutatkoztak be a 30-as évek végén, majd részt vettek Lengyelország megszállásában és a finnek elleni Téli-háborúban (1940). A típus karrierje a német inváziót követően, 1941-ben ért véget.

TECHNIKAI ADATOK  (1937-es modell)

• Méretek - hosszúság 5,66 m; szélesség 2,29 m; magasság 2,42 m
• Súly: 14 000 kg
• Személyzet: 3 fő
• Fegyverzet: egy 45 mm-es 20K/1934 harckocsi ágyú és 1 ill. 2 db 7,62 mm-es DT géppuska (a későbbi modelleken egy 7,62 mm-es légelhárító DT géppuska) 
• Páncélzat: 8-13 mm
• Hatótáv: 500 km
• Motor: egy 500 LE-s M-17T
• Sebesség: 86 km/h (úton)

*A BT típusú szovjet harckocsik - részletesebben