A távol-keleti háború elérte csúcspontját. 1945 tavaszán brit csapatok kemény küzdelemben bevonultak Burmába, és május 2-án elfoglalták Rangoont. Ez a hadjárat céltalan volt. Az amerikaiak már korábban letettek arról, hogy megnyerjék Kínát az aktív együttműködésre, az angolok pedig most hiába szerezték vissza Burmát, nemsokára lemondtak róla. Voltaképpen Nagy-Britannia az egész távol-keleti háborúját azért vívta, hogy visszaszerezzen egy olyan birodalmat, amelyről aztán nem sokkal később lemondott – kissé értelmetlen vállalkozás.

A brit taktikai elképzelések a két világháború között pontosan meghatározták az ún. gyalogsági harckocsi fogalmát. A gyalogságot támogató harckocsi (infantry tank) vastag páncélozású, jó terepjáró képességekkel rendelkezik és géppuskákkal van felfegyverezve. A gyorsaság nem volt elsőrendű követelmény, a gyalogsági harckocsit – mint neve mutatja – a gyalogság közvetlen támogatására szánták.

1896. december 21-én született Varsóban (más – főként a hivatalos szovjet, és elsősorban 1945 utáni – források szerint Velikije Lukiban), egy elszegényedett lengyel nemesi családban. Apja vasúti alkalmazott volt, édesanyja pedig tanítónő. 14 éves korában azonban a szülei meghaltak, félbe kellett szakítania iskoláit, és kereső foglalkozás után kellett néznie.

Az I. világhá­ború kitörésekor önkéntesnek jelent- kezett az 5. Kargopolszki dragonyosezredbe, ve­lük együtt vett részt a Radom, Sandomierz, Lódz, Riga, Sochaczew és Kovno kör­nyéki harcokban. Bátorságát Szent György kereszttel jutalmazták. 1916 végén tiszthelyettesi iskolába küldték, ennek befejeztével tizedesi rangot kapott.

A kínai politikus és katona 1887. ok­tóber 31-én született a kínai Csekiang tartomány Csiku falujá­ban. Falusi kereskedőcsaládból származott, számára a katonai pálya rangot és megtisz­teltetést jelentett. Katonai akadémiára ment tehát tanulni Tokióba, s így kapcsolat­ba kerülhetett az Egyesült Kínai Liga meg­alapítójával, Szun Jat-szennel. A Liga létre­hozása az ún. Három népi elven alapult: nacionalizmus, „a nép jogai" (demokrati­kus szabadság), és „nép lét" (a szocializ­mushoz közelálló politikai tudat).

A forradalom kitörése után, 1911-ben Csang Kai-sek visszatért, hogy támogassa a köztársa­sági csapato- kat, és átvegye az egyik ezred irányítását. A „forra- dalom atyjának" nevezett Szun Jat-szen po­litikája közel állt azokhoz a változásokhoz, amelyek a szom- szédos Szovjetunióban zajlottak.

Vlaszov tábornok (1901-1946) életrajzához kapcsolódóan szóba került, hogy a ROA (Russzkaja Oszvobogyityelnaja Armija - Orosz Felszabadító Hadsereg) mellett nem ártana ejteni pár szót az ú.n. „Keleti légiók”-ról is. Így most ejtünk: Erkilet török tábornok 1941 őszén látogatást tett Hitler­nél, aki ekkor hídfőt akart az ázsiai brit gyarma­tok elleni támadáshoz, ezért jóindulattal fo­gadta vendége azon kérését, hogy enyhítsenek az ázsiai és kaukázusi – főleg muzulmán – ha­difoglyok helyzetén. Öt szovjet köztársaságból egyébként is szerette volna létrehozni Turkesztánt, amely – a német befolyást erősítve – példa­ként szolgálhatna a brit uralom alól felszabadulni vágyó hinduk és perzsák számára is. 

A 13. században "isteni szél" szórta szét a tengeren japán elfoglalására indult Kublaj kán hajóhadát. Ugyanígy kellett volna megsemmisíteniük a kamikazéknak az országuk elleni invázióra készülő amerikai hajóhadat. A reménytelenné vált helyzetben utolsó szalmaszálként kapaszkodtak az őrült gondolatba: csak öngyilkos akciók vezethetnek eredményre a túlerőben lévő ellenséggel szemben. A világtörténelem legfurcsább fegyvere született így meg, amelynek nem csupán kezelője, hanem része is az ember.

Az egyesített amerikai flották, miután 1944 októberében a Leyte-öbölben szétzúzták a teljes japán tengerészeti légierőt, támadásra készülnek Japán ellen. Első célpontjuk lwo Jima. Az egyik oldalról Saipan, Tokió és Okinawa, a másikról Tajvan és a japán szigetvilág nyugati széle között éppen félúton lévő sziget stratégiai szempontból nagyon alkalmas, hogy innen induljon majd a szövetségesek szigetország elleni partraszállása. Az amerikai vadászgépek innen már egészen Japánig kísérhetik a B-29-es bombázókat.

És a most a cseh és a szovjet könnyűharckocsik után nézzük, mije volt a németeknek... Az egyre agresszívebbé váló hitleri külpolitika hatására, amelyet még tovább erősített a nyugati polgári demokráciák erélytelen fellépése a német követelésekkel szemben, 1932-ben a németek már nyíltan elkezdték tervezni a hadsereg újrafegyverzését és felszerelését. Ekkor a hadseregnek még egyáltalán nem voltak harckocsiegységei, de a terjeszkedni kívánó fasiszta külpolitikával összhangban elsősorban ezeket kellet létrehozni, lehetőleg minél előbb.

1899. március 29-én egy nyugat-grúziai faluban született. A családja a helyi mingrél kisebbséghez tartozott, akik akkor már csak hagyományaikban különböztek a grúzoktól. Földműves apja beíratta a szuhumi műszaki szakiskolába,  ahol mezőgazdasági gépésznek tanul. 1917-ben behívják katonának, de az alapkiképzés után úgy dönt, hogy beiratkozik a bakui Műegyetemre, melyet aztán nem fejez be. 1917-ben (más forrás szerint 1920-ban) már a bolsevik párt tagja, ott találkozott Sztálinnal.

A polgárháború idején a hírszerzésnél dolgozott, 1921-ben már a grúziai Cseka vezetőjeként állambiz- tonsági kérdésekkel foglalkozott; 1921-1931 között a Csekánál, majd annak átszervezését követően a jog- utód GPU-nál tevékenykesett a Kaukázuson túl.

Lomakino-ban (Nyizsnyij Novgorod-i kormányzóság) egy falusi szabó sokadik gyermekeként született. Miután elvégezte az egyházi elemi iskolát, legidő- sebb bátyja támogatá­sával a nyizsnij-novgorodi papi szeminárium­ban tanult. 1919-ben behívták a Vörös Had­seregbe. Gyorsan haladt előre, 1930-ban – már zászlóaljparancsnokként – harcászatot oktatott a leningrádi katonai iskolában.

Ezred-, majd hadosztályparancs­nok lett. Igyekezett távol maradni a politiká­tól, talán ezért is úszta meg a főtisztek között 1937-ben végrehajtott nagy tisztoga- tást. „Megbízható" tisztként 1938-ban Kínába küldték politikai tanácsadónak Csang Kai-sek japánok ellen harcoló csapataihoz.