1896. december 21-én született Varsóban (más – főként a hivatalos szovjet, és elsősorban 1945 utáni – források szerint Velikije Lukiban), egy elszegényedett lengyel nemesi családban. Apja vasúti alkalmazott volt, édesanyja pedig tanítónő. 14 éves korában azonban a szülei meghaltak, félbe kellett szakítania iskoláit, és kereső foglalkozás után kellett néznie.
Az I. világháború kitörésekor önkéntesnek jelent- kezett az 5. Kargopolszki dragonyosezredbe, velük együtt vett részt a Radom, Sandomierz, Lódz, Riga, Sochaczew és Kovno környéki harcokban. Bátorságát Szent György kereszttel jutalmazták. 1916 végén tiszthelyettesi iskolába küldték, ennek befejeztével tizedesi rangot kapott.
A Kargopolszki dragonyosezred az októberi forradalom kitörésekor átállt a vörösök olda- lára, Juskievics parancsnok helyettese pedig Rokosszovszkij lett. 1918 júliusától kezdve az ezred bekerül a 3. hadsereg 3. Uráli hadosztályába, amely részt vesz Kazany, Szimbirszk, Szizranya és Szamara elfoglalásában. Első parancsnoki beosztását 1919-ben kapja. Az 1. Uráli ezred 2. hadosztályának parancsnoka lesz, velük harcol Szibériában. 1926-ban el- végzi a lovassági főiskolát. 1929-től 1937-ig többek között lovasdandárt, hadosztályt és hadtestet vezet.
1937-ben Lengyelország és Japán javára folytatott kémkedés vádjával letartóztatják, 1940 tavaszán tér vissza a katonai szolgálatba. Ekkor az 5. lovashadtest vezetését bízzák rá. A háború első heteiben a 9. gépesített hadtestet irányítja. A német támadás kezdetekor egysége még nem teljesen felkészült, de már részt vesz a Luck és Novgorod körüli har- cokban. 1941 augusztusától rábízzák egy hadműveleti csoport, majd a 16. hadsereg parancsnokságát. Vezetése alatt a 16. hadsereg egész sor jelentős sikert ér el a moszkvai csatában.
1942 januárjában, a szovjet ellentámadás idején felszabadítja Szuhinyicsit. Megsebesül, az arcvonalra csak 1942 nyarán tér vissza, már a Brjanszki front, a később Doni front parancsnoka. Döntő szerepet játszik Paulus tábornagy hadseregének legyőzésében. E győzelméért vezérezredessé nevezik ki, s megkapja az akkor alapított Szuvorov érdem- rend I. fokozatát.
Neve a kurszki csatával, majd a „Bagration” hadművelettel a keleti arcvonal legfontosabb hadműveleteihez kapcsolódik. 1944. július 20-án kinevezik a Szovjetunió marsalljává, ez- után az 1. Belorusz front élén átkel a Búgon. 1944 augusztusában eljut a harcoló Varsó határáig. Arra a kérdésre, hogy miért nem sietett a varsóiak segítségére, a Sunday Times riporterének a következőket válaszolta: „Ha a németek nem vetették volna be az egész háborús gépezetet, elfoglalhattuk volna Varsót, de nem frontális támadással. Visszaszo- rultunk. Ilyesmi előfordul a háborúban".
1944. december 18-án a 2. Belorusz front parancsnokaként részt vett a lengyel tenger- parton vívott harcokban, többek között Gdansknál, majd pedig a berlini hadműveletben.
1945-1949 között Rokosszovszkijt a Németországban állomásozó szovjet hadseregek északi csoportjának parancsnokává nevezik ki, 1949. november 7-én pedig átveszi a Len- gyel Népköztársaság nemzetvédelmi minisztériumának vezetését, ezen minőségében Lengyelország nevében aláírja a Varsói Szerződést. 1952-ben Lengyelország miniszterel- nök-helyettese lesz, tagja továbbá a LEMP Központi Bizottságának és Politikai Irodájának. 1956 októbere után eltávolítják a központi államhatalomból, ezután visszatér a Szovjet- unióba, ahol egy ideig honvédelmi miniszterhelyettes, majd a Kaukázuson túli katonai körzet parancsnoka lesz. 1962-ben a szovjet hadsereg főinspektoraként a katonai képzést irányítja. 1968. augusztus 3-án, hetvenkét éves korában halt meg.
*Vissza a „Ki kicsoda” oldalra
Érdekességek Rokosszovszkijról
- A leningrádi Kreszti börtönben átélt kínzások során Rokosszovszkijnak több fogát is kiverték. Ezeket utóbb a korszakban divatos aranyfogakkal pótolták. Nem véletlen, hogy az 1940 után róla készült fényképek nagy többségén egyáltalán nem, vagy csak csukott szájjal mosolyog.
- Ő szerepelt a Time magazin 1943. augusztus 23-i számának címlapján.
- 1945. január 21-én Rokosszovszkij a 2. Belorusz Front parancsnokaként kiadta a 0006-os számú parancsot a Vörös Hadsereg katonái számára. Ennek értelmében a civil lakossággal szemben elkövetett erőszakot, rablást vagy pusztítást halállal büntették.
- Saját magát minden – katonai és polgári – kérdőíven és dokumentumban lengyel nemzetiségűnek vallotta; oroszul is jellegzetes lengyel akcentussal beszélt. 1956-ban, mielőtt elhagyta volna az országot, keserűen kifakadt Franciszek Cymbarewicz tábornoknak: „a sors iróniája, hogy Oroszországban lengyelnek tartanak, Lengyelországban pedig orosznak”
(forrás: Wikipédia)