Lomakino-ban (Nyizsnyij Novgorod-i kormányzóság) egy falusi szabó sokadik gyermekeként született. Miután elvégezte az egyházi elemi iskolát, legidő- sebb bátyja támogatá­sával a nyizsnij-novgorodi papi szeminárium­ban tanult. 1919-ben behívták a Vörös Had­seregbe. Gyorsan haladt előre, 1930-ban – már zászlóaljparancsnokként – harcászatot oktatott a leningrádi katonai iskolában.

Ezred-, majd hadosztályparancs­nok lett. Igyekezett távol maradni a politiká­tól, talán ezért is úszta meg a főtisztek között 1937-ben végrehajtott nagy tisztoga- tást. „Megbízható" tisztként 1938-ban Kínába küldték politikai tanácsadónak Csang Kai-sek japánok ellen harcoló csapataihoz.

A kollektivizálás éveinek tapasztalatai, a Tuhacsevszkijjal való véres leszámolás, végül pedig a kínai küldetésben rábízott kétér­telmű szerep – egyszerre kellett támogatnia a nacionalistákat és a velük szemben ellensé­ges kínai kommunistákat – fokozatosan meg- ingatták Vlaszov hitét Sztálinban, de továbbra is híven szol­gált. 1941 nyarán Vlaszov vezérőrnagy a 37. hadsereg élén Kijevet védte, majd áttört a német gyűrűn. Stratégiai képességeinek el­ismeréseként Sztálintól parancsot kapott Moszkva védelmének előké- szítésére. A 20. hadsereg általa irányított ellentámadása visszaverte a németeket a főváros alól. Kitün­tették és altábornaggyá léptették elő, így Sztálin kedvenc tábornoka Zsukov után ő lett az egyik legfiatalabb tábornok a Vörös Hadseregben.

1942 tavaszán Sztálin a volhovi frontra irányította, hogy átvegye a 2. csapásmérő hadse- reg parancsnokságát, amelynek feladata Leningrád felmentése volt. A gyengén felszerelt hadsereget azonban a né­metek bekerítették és a környező mocsárba szorítot­ták. Sztálin a hadseregről lemondott, azonban Vlaszovért repülőgépet küldött, de ő elutasította a menekülés lehetőségét, s nem hagyta el kato­náit.

Miután tizennyolc napig bujdosott a mocsá­rban, július 12-én fogságba esett és hamaro- san egy speciális börtönbe került, mint magas beosztású tiszt. Itt közölte a németekkel, hogy átáll hozzájuk és lét­re akar hozni egy orosz hadsereget, amely a németek oldalán harcolna a sztálini diktatúrától mentes Oroszországért. Hitler azonban semmiféle egyez- kedésre nem volt hajlandó a szláv „alsóbbrendű emberekkel". Vlaszov bejelentette az Orosz Felszabadító Hadsereg (ROA) megalakulását, de a né­metek megtagadták, hogy parancsnoksága alá rendeljék a Wehrmachtban önkéntes­ként szolgáló több tízezer volt szovjet katonát. Vlaszovot berli­ni házi őrizetbe helyezték, ahol – bár látta Hitler népirtó poli­tikájának következményeit – munkatársaival, a Vörös Had­sereg volt főtisztjeivel poli- tikai memorandumokat írogatott a hatóságoknak. Minden eredmény nélkül. Csak arra kapott engedélyt, hogy hadifogolytábo­rokból toborzott propagandistákat képezzen ki.

Hitler következetes maradt: semmiféle Oroszország, semmiféle szövetséges orosz hadsereg nem kell. Végül Himmler 1944 nyarán meghallgatta Vlaszovot, aki ekkor már en­gedélyt kapott a ROA három hadosztályának megszervezésére, de kizárólag a hadi- fogolytáborokban és munkatáborokban lévő oroszokból. Az Ostlegiók elhatárolódtak a „nagyorosz" Vlaszovval va­ló együttműködéstől.

A ROA hadosztályait a németek az Odera menti arcvonalra irányították, de azok kijelen- tették, hogy csak Vlaszovnak enge­delmeskednek. 1945 tavaszán Vlaszov hadosztályai – semmibe véve a német parancsokat, és remélve, hogy a szövetségeseknek adhatják meg magukat – átverekedték magukat Csehországba. Utolsó harci tettként május első napjai- ban csatlakoztak a prágai ellenállókhoz.

Németország veresége ekkor már elkerülhetetlen volt, és bár Vla­szov menedékjogot kér- hetett volna Spanyolországban, nem élt vele. Az amerikaiak május 12-én lefegyverezték a ROA katonáit, majd nem sokkal később átadták őket az NKVD-nek, sorsukat nem nehéz kitalálni. Ugyanekkor az amerikai parancsnokság felé tartó Vlaszov gépkocsiját egy szov- jet osztag föltar­tóztatta. Felismerték, elhurcolták, amit jelen lévő amerikai tisztek tétlenül szemléltek. 1946. augusztus 2-án a szovjet sajtóban meg­jelent a hír, hogy Vlaszovot és 11 társát a Szovjetunió Legfelső Bíróságának katonai kollégiuma árulás miatt kötél általi ha- lálra ítélte. Az ítéletet végrehajtották.

***

A ROA (Russzkaja Oszvobogyityelnaja Armija - Orosz Felszabadító Hadsereg) és Vlaszov utolsó, Prágához köthető napjairól, ill. az ottani történésekről szándékunkban áll a közeljövőben egy hosszabb írást is feltenni a blogra, mert erről valahogy elég kevés szó esik. (De ehhez kapcsolódóan az ú.n. „Keleti légiók”-ról sem ártana ejteni pár szót…)

*Vissza a „Ki kicsoda” oldalra