És a most a cseh és a szovjet könnyűharckocsik után nézzük, mije volt a németeknek... Az egyre agresszívebbé váló hitleri külpolitika hatására, amelyet még tovább erősített a nyugati polgári demokráciák erélytelen fellépése a német követelésekkel szemben, 1932-ben a németek már nyíltan elkezdték tervezni a hadsereg újrafegyverzését és felszerelését. Ekkor a hadseregnek még egyáltalán nem voltak harckocsiegységei, de a terjeszkedni kívánó fasiszta külpolitikával összhangban elsősorban ezeket kellet létrehozni, lehetőleg minél előbb.

A hadsereg szakértői hamarosan meghatározták egy kifejlesztendő könnyűharckocsi jellemzőit: kétszemélyes, kb. 5 tonna súlyú, két géppuskával felfegyverzett járművet kértek és a legnagyobb németországi gépgyárak, a Krupp és a Henschel hamarosan bemutatták a prototípusaikat. Mindkettő 1934 elejére készült el, a Krupp gyár típusának neve LKA I, a Henschelé pedig LaS volt. A hadsereg a Henschel harckocsiját választotta, és a sikeres tesztek után 300 darabot rendelt belőle, ezt később újabb 1500 követte.

A harckocsi a Panzerkampfwagen I (PzKpfw I) típusnevet kapta. Az első 300 darab IA változat volt, a többi pedig PzKpfw IB. A leglényegesebb különbség a két típus között a futómű járókerekeinek számában volt – a PzKpfw IA négy pár kerékkel rendelkezett, és egy 60 lóerős Krupp motor hajtotta, míg az IB-nek öt pár kereke volt (ezáltal kb. 0,4 m-rel volt hosszabb, mint az IA), és a hajtóműve egy 100 lóerős Maybach motor volt.

Panzerkampfwagen I Ausf A (SdKfz. 101)

A PzKpfw I egészen a második világháború kitöréséig fontos helyet foglalt el a német páncéloserőkön belül, a németek harci körülmények között is tesztelték a spanyol polgárháborúban. A tank itt nem szerepelt rosszul, de megmutatkoztak a gép taktikai hátrányai, a gyenge fegyverzet és a vékony, mindössze 7-13 mm vastag páncélozás. A németek gyártották háromszemélyes, forgótorony nélküli változatban is (Sdkfz. 265, ennek a parancsnoki járműnek a fegyverzete egy géppuska volt).

Létezett még lőszerszállító és lángszórós változat is, de a legérdekesebb Pzkpfw I-verzió a PzKpfw IC volt. Ennek fegyverzete egy 20 mm-es ágyú és egy géppuska volt, egy 150 LE-s motort kapott, a futóműve pedig 5 pár, egymást részleges átfedő, nagyméretű ke- rékből állt. A járműnek páncélozott felderítőként kellet volna funkcionálnia, de 1941-ben, mikorra kikerült a harctérre, már elavultnak számított, és csak a hátországban teljesített szolgálatot. Az alváz alacsony súlya és kis méretei miatt a típust nem tudták lényegesen modernizálni és lassan leálltak a gyártásával.

PzKpfw II SdKfz.121 Ausf.F

1935-ben már nyilvánvaló volt, hogy a közepes harckocsik gyártásának felfuttatása kése- delmet szenved, mert a szakértőknek nem volt elég tapasztalatuk ahhoz, hogy világosan meg tudják határozni a tervezett tankok paramétereit. Ezért elkezdték még egy könnyű- harckocsi gyártását. A tankot három személyesre tervezték, súlya elérte a 10 tonnát, és egy géppuska mellett még egy 20 mm-es KwK 30-as ágyúval is fel akarták szerelni. A had- sereg ezúttal a MAN gyár LaS 100 elnevezésű prototípusát választotta. A LaS 100-asnak két változata létezett, a Las 100a1 és a LaS 100a2. Mindkettőből 25-25 darab készült, a páncélzatuk vastagsága 14 mm volt, és a 130 lóerős motor 40 km/ó végsebességet biz- tosított a járműnek. 1936-ban megjelent a LaS 100a3 és a LaS 100b, ezek már 30 mm-es páncélzattal rendelkeztek, és Maybach HL 62 TR típusú, 140 LE-s motorral látták el őket.

1937-re a tesztelt típusok alapján elkészült az első, már a hadseregben is használt vál- tozat, a PzKpfw II Ausf. A. Ezt hamarosan az Ausf. B és az Ausf. C követte. A B-nél kissé megnövelték a motor teljesítményét és átdolgozták a lánctalpat, a C verzió pedig vasta- gabb páncélzatot kapott, mint elődei. A PzKpfw II Ausf. C súlya ezzel a változtatással 9500 kg-ra növekedett (az Ausf. A 7350 kg-ot nyomott).

Egy PzKpfw II a lengyelországi hadjáratban

A Pzkpfw II-ből 1939 szeptemberére megközelítőleg 1000 darab készült el, és a németek nagy számban alkalmazták ezt a típust lengyelországi hadjáratban. A tank az 1940-es nyugati hadjáratban is részt vett, és kiválóan vizsgázott, mint gyors felderítő harckocsi. Ami viszont a harcot illeti, nem volt méltó ellenfele az angol és a francia páncélosoknak. 20 mm-es ágyúja nem tudta átütni az ellenséges harckocsik páncélzatát, saját páncélzata meg nem tudott ellenállni az angol és a francia 40 mm-es és 37 mm-es páncéltörő ágyúk lövedékeinek. A németek ettől függetlenül tovább folytatták a PzKpfw II-esek gyártását és tökéletesítését.

1940-ben megjelent az Ausf. D és az Ausf. E változat, amelyek átdolgozott futóműve (Christie-típusú) nagyobb végsebességet (55 km/ó) tett lehetővé, de a jármű terepjáró képessége ugyanakkor némileg lecsökkent. 1941 elején lassan elkezdték kivonni a pán- céloshadosztályok fő harcrendjéből a PzKpfw II-est. 95 darabot lángszóróval szereltek fel, és Flammpanzer II néven tovább használták őket, a többi alvázat pedig önjáró lövegek gyártásánál használták fel.

Egy kilőtt PzKpfw II a nyugati hadjáratban

1941 után már csak túlnyomórészt páncélozott felderítő járműként alkalmazták, és újabb, némileg felújított változatai jelentek meg – az Ausf. F, Ausf. G, Ausf. J és végül a PzKpfw II Ausf. L Luchs, amelyből összesen 131 darab készült. A tank páncélzatának vastagságát jelentősen megnövelték – üreges páncélzattal szerelték fel – ez jobban ellenállt a kumu- latív páncéltörő gránátoknak, mint a hagyományos páncél, és erősebb, 180 LE-s motorral szerelték fel, amely 60 km/ó végsebességet biztosított.

Utólag sok kritika érte a PzKpfw I-es PzKpfw II-es harckocsikat – gyenge fegyverzetük és vékony páncélzatuk miatt csak részben tudták ellátni a feladataikat, és sok gondot okoz- tak a személyzetüknek. A német harckocsizók gyakran tehetetlenek voltak az ellenfél sokkal jobb és hatékonyabb tankjai ellen, de ugyanakkor ezeket a hátrányokat ki tudták küszöbölni jobb taktikájukkal. Azt is fontos megjegyezni, hogy a németek azért használ- ták olyan sokáig ezeket a viszonylag gyenge tankokat, mert a német ipar nem volt képes időben megfelelő mennyiségű PzKpfw III-as és PzKpfw-IV-es közepes harckocsit gyárta- ni. Azonban harci sikertelenségük ellenére a PzKpfw I-esek és a PzKpfw II-esek mégiscsak fontos járműveknek bizonyultak a világháború elején.