A Fiat G-50 Freccia (’Nyíl’) az első saját gyártású egyfedelű, együléses vadászgépe volt az olasz hadseregnek. Evolúciós szempontból összekötő láncszemet alkotott a korábbi kétfedelű és a későbbi önhordó egyfedelű gépek között. A pilótafülkénél felmagasodó törzsrész, az egész törzs szerkezete még a kétfedelű ősökre utal, míg a futómű-behúzó mechanizmus és a teljesen áttervezett szárny már a jövőbe mutat.

1939-ben Werner von Braun javasolta elsőként egy függőlegesen felszálló rakéta-repülő tervezését, és Erich Bachem adott neki rövid életet, aki az ötletből ezt az olcsó, egyszerű, ámde nagyon erős rakétahajtóműves, rövidtávú elfogó vadászgépet megalkotta.

A német és magyar hadvezetés eleinte Budapestet is "nyílt várossá" akarta nyilvánítani, mint pl. Rómát, hogy megkímélje a teljesen felesleges ostromtól. December elején Hitler azonban másképp döntött, és „utolsó töltényig tartandó erődnek" (Festung Budapest) nyilvánította a magyar fővárost, melyet háztól házig kell védeni.

 1939 őszén a Brit Hadügyminisztérium lefoglalt egy nagy, Trent Park nevű kastélyt Észak-Londonban. A házat „különleges célokra” szánták, és az ott végzett munkálatokat szigorúan titokban tartották. Egyetlen helyi lakosnak sem volt fogalma arról, hogy mi történik itt.

1938. szeptember 30-án, a kora hajnali órákban született meg a müncheni egyezmény, melyben Mussolini olasz diktátor, Daladier francia és Chamberlain brit miniszterelnök jóváhagyták Hitler területi követeléseit Csehszlovákiával szemben.

A Takao-osztály a Japán Császári Haditengerészet (IJN) négy nehézcirkálóból álló osztálya volt. Az előző Myoko-osztály továbbfejlesztéseként hozták létre, nehezebb torpedófegyverzettel és egy nagy, szinte csatahajószerű hídszerkezettel. Ezek az 1932-ben szolgálatba álló nehézcirká- lók lettek a Japán Császári Haditengerészet legnagyobb méretű ilyen egységei.

A japánok I. világháború utáni hadihajó-építésében jelen voltak azok a törekvések, melyek a feltörekvő tengeri hatalom növekvő erejét kívánták szimbolizálni. Mindenből a legnagyobbat akarták, így lettek például a legnagyobb és legerősebb könnyűcirkálók a világon a Mogami-osztály tagjai (Mogami, Mikuma, Kumano, Suzuya).

1891. december 10-én született (más források szerint 1890-ben) Londonban, Caledon 4. grófjának harma- dik fiaként. Az első világháború európai frontján az Ír Gárda 2. zászlóalját vezette, kétszer is megsebesült. Az orosz polgárháború alatt 1919-ben egy lett-német egységet, a Balti Landwehrt vezette a Szovjet-Orosz- ország elleni harcok során. (Megj.: a brit tisztikarban ő volt az egyetlen, aki német csapatokat is vezetett, és ő volt az egyetlen, aki harcolt a szovjetek ellen is.)

A '20-as évektől ezredesként a vezérkarnál szolgált, majd 1937-ben (45 évesen) vezérőrnaggyá léptették elő, ezzel ő lett a brit hadsereg legfiatalabb táborno- ka. 1940-ben kinevezték a Franciaországba küldött brit expedíciós hadtest parancsnokává. Amikor 1940. június elején a németek Dunkerque-nél bekerítették a francia-angol haderőt, ő biztosította csapataival a hídfőt, amíg az utolsó egységeket át nem szállították a La Manche csatornán Angliába.

1892-ben született Blowie-ben, az általános iskolát és a gimnáziumot Varsóban végezte el. 1911 és 1914 között a Rigai Műszaki Egyetemen tanult, majd az orosz cári hadsereg hadnagyaként vett részt az I. világháborúban, előbb a kaunasi 3. Novorosszijszk ezredben, majd a 7. lövészhadosztályban szolgált. A februári forradalom után csatlakozott a Bobrujszk- ban alakuló lengyel hadsereghez, ahol századparancsnokként szolgált.

Ezt követően a keleti 1. lengyel hadtest 1. lövészhad- osztályának vezérkari főnöke lett. Miután a hadtestet 1918 májusában lefegyverezték a németek, vissza- tért Lengyelországba és az ismét függetlenné vált Lengyelország hadseregében szolgált tovább. Elvé- gezte a katonai akadémiát, az 1930-as években előbb őrnagy, majd ezredes, végül tábornok.

1887, március 25-én született a Yamagata prefektú- rában levő Jonezava városában. 1908-ban végezte el a Birodalmi Haditengerészeti Akadémiát, 1914-ben hadnaggyá léptették elő, majd a Kisaragi romboló parancsnokává nevezték ki 1917-ben . Az 1920-as években egy japán katonai misszió kíséretében Eu- rópában és USA-ban vett részt. 1927-ben tért vissza Japánba, kapitánnyá nevezték, ki és oktatóként a Haditengerészeti Akadémián teljesített szolgálatot.

1930 és 1931 között a 11. romboló flotta parancs- noka volt, 1933 és 1934 között a Takao nehézcirkáló, 1934 és 1935 között pedig a Yamashiro csatahajó parancsnokságát vette át. 1935. november 1-én el- lentengernaggyá léptették elő. 1937 és 1938 között a Torpedóiskola parancsnoka, 1938 -1939 között pedig a 3. cirkálóhadosztály parancsnoka. 1939. november 15-én altengernaggyá léptették elő, 1940 novembe- rétől 1941 áprilisáig a Haditengerészeti Akadémia parancsnoka volt.