1953. március 5-én, moszkvai idő szerint 21 óra 50 perckor adta közre a rádió, hogy „Lenin fegyvertársának, aki a zsenialitásának és ügyének zászlóvivője volt, a kommunista párt és a Szovjetunió bölcs nevelőjének a szíve megszűnt dobogni”. Joszif Dzsugasvili. a Hitler elleni koalíció egyik kulcsembere, a Nagy Honvédő Háború győztese, aki világhatalommá emelte a Szovjetuniót, olyan vagyont hagyott hátra, amelynek nem sok köze volt ahhoz, amit általában egy államférfitól várnak.

Dmitrij A. Volkogonov* részletes Sztálin-életrajzában idézi Seljepinnek, a KGB későbbi főnökének szavait Sztálin „vagyonával" kapcsolatban. Amikor Sztálin halála után össze akarták írni a vagyonát, kiderült, hogy ez egyszerű feladat. Az állami pianínón kívül ugyanis semmi értékes tárgyat nem találtak.

Nem volt egyetlen igazán jó festmény sem, csak karton reprodukciók egyszerű fa keretben. Olcsó bútorok. Huzattal letakart, kárpitozott székek. Semmiféle antik tárgy. A szalon központi helyén egy nagy fénykép lógott a falon, amely Lenint és Sztálint ábrázolta, és amelyet 1922 szeptemberében Gorkijban készített M. I. Uljanov. A padlón csupán két szőnyeg. Sztálin egyszerű katonapokróccal takarózott. A marsalli egyenruhán kívül még két egyszerű öltönyt találtak (az egyik vászon), egy pár nemezcsizmát és egy parasztbundát.

Az összeesküvés-elméletek hívei a mai napig találgatják, hogyan is halt meg a generalisszimusz: megölték vagy csak “hagyták meghalni”. A legvalószínűbb, hogy az utóbbi történt. Utolsó egészséges napjának, február 28-ának estéjét a Moszkvától mintegy 15 kilométerre található kuncevói dácsában töltötte Berija, Malenkov és Hruscsov társaságában. Filmet néztek, italoztak. A beszámolók sok szempontból eltérnek, sőt még ellent is mondanak egymásnak, a lényeg, hogy ők hárman értesültek először arról, hogy baj van. A jobb oldalára teljesen lebénult Sztálinnak agyvérzése volt, testőrei a földön fekve, nyitott szemmel, de beszédképtelen állapotban találtak rá. Nem tudni, mit miért vagy miért nem tettek, de felfedezésétől 10-15 óra telt el, mire Berijáék március 2-án 9 órakor végre orvost hívtak hozzá. Ekkor azonban már menthetetlen volt, élete utolsó napjait szinte végig kómában töltötte: 1953. március 5-én 74 éves korában elhunyt. Bebalzsamozott holttestét 1953. március 9-én — óriási tömeg jelenlétében — a Lenin-mauzóleumban helyezték örök nyugalomra. (Megj.: 1961-ben maradványait kihozták Lenin mauzóleumából és a Kreml kertjében temették el.)

*Dmitrij Antonovics Volkogonov (1928-1995) szovjet tábornok, hadtörténész. A pszicho- lógiai és ideológiai hadviselés szakembereként évtizedekig a hadsereg Különleges Propaganda Osztályát vezette. Titkos szovjet archívumokban végzett kutatások után publikálta többek között Sztálin és Lenin életrajzát.