Tojo Hideki (más átírással Tódzsó) 1884. december 30-án Tokió közelében született egy katonacsalád gyermekeként. Apja példáját követve ő is ezt a pályát választotta; felvételizett a császári kadétiskolába, ahol kiemelkedő eredménnyel végzett, így az 1910-es évek elején vezérkari tiszti képzésre jelentkezhetett.

Az I. világháború idején kapitányként szolgált a Japán Császári Hadseregben, 1919-től pedig – mint katonai attasét – Svájcba, majd Németországba vezényelték. Hazatérése után gyorsan emelkedett a ranglétrán, 1924-ben őrnagy, 1928-ban ezredes, öt évvel később pedig már tábornok. 1935-ben kinevezték a Kínában állomásozó Kvantung-hadsereg rendfenntartó egy- ségeinek parancsnokává, majd 1937-ben a vezérkari főnökének. Így a Kína északi részén végrehajtott had- műveletek az ő felügyelete alatt zajlottak.

1938-ban Itagaki Seisiro hadügyminiszter helyettese lett, majd 1940 júniusában Konoe Fumimaro miniszterelnök kinevezte hadügyminiszternek. A fasiszta Olaszország és a náci Németország hívének számító, keményvonalas nacionalista katona aláírta háromhatalmi egyezményt a két országgal. A II. világháború kitörését követően elérte, hogy 1940-ben a japán csapatok partra szálljanak a megszállt Franciaország indokínai gyarmatain.

Washington kereskedelmi szankciókkal és olajembargóval válaszolt az akcióra, ami érzé- kenyen érintette Japánt. A miniszterelnök tárgyalásos úton rendezte volna a problémát, ám hadügyminisztere minden eszközzel akadályozta ezt. Fumimaro októberben lemon- dott, Hirohito császár pedig október 16-án Tojót bízta meg az új kormány vezetésével.

A frissen kinevezett miniszterelnök nem tétlenkedett, „rábeszélte” Hirohitót* a nyugati hatalmak elleni háborúra, szerinte a távol-keleti hegemóniára törő Japánnak az Egyesült Államokkal megszakadt kereskedelmi kapcsolatok után nem maradt más választása, mint háborúval szerezze meg a szükséges nyersanyagokat. Mivel pontosan tudta, hogy az amerikaiak nem nézik majd tétlenül a brit és holland gyarmatok lerohanását, ezért a megelőző csapás mellett foglalt állást. Ez a Pearl Harborban állomásozó amerikai flotta ellen 1941. december 7-én végrehajtott akcióhoz vezetett; a rajtaütéssel a császárság „hivatalosan” is belépett a második világháborúba, miniszterelnök pedig az 1941-42. év sikereinek köszönhetően népszerűsége csúcsára ért.

Közben szinte diktátori hatalmat épített ki; a kormányfői poszt mellett a belügyi, oktatási és hadügyi tárcákat is magához vonta, sőt, 1944 februárjától a vezérkari főnökséget is. Tevékenysége alatt a szigetországban erősödött a nacionalista és háborúpárti propagan- da, de a kezdeti sikerek után sorozatos katonai kudarcok követték egymást, amelyekre a japánok nem tudtak érdemi választ adni. A császár látva tehetetlenségét, Saipan eleste után 1944 júliusában lemondatta.

Ezt követően Japán kapitulációjáig visszavonultan élt, de 1945 szeptemberében a sziget- országot megszálló amerikai erők főparancsnoka, MacArthur tábornok utasítására – mint háborús bűnöst – őrizetbe vették. Elfogása előtt sikertelenül próbált meg öngyilkosságot elkövetni, Tokióban bíróság elé állították, ahol a háború kirobbantásával és háborús bű- nök elkövetésével vádolta meg a Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék. Helyzetén sokat rontott az a politikai alku, amely Hirohito és az amerikaiak között köttetett; Japán stabilitása érdekében a császárt nem vonják felelősségre, így a végrehajtó hatalom feje- ként ő lett a háborús cselekmények első számú felelőse.

1946. április 29-én hivatalosan is vádat emeltek ellene, május 5-én pedig kezdetét vette a tokiói per, mely két éven át tartott. Ennek során bírái bűnösnek találták, halálra ítélték és 1948. december 23-án hat társával együtt kivégezték.

*Hirohito különösebb tépelődés nélkül már december elsején jóváhagyta a Tojo-kormánynak azt a döntését, hogy elvetik a diplomáciai megoldásokat. A feljegyzések szerint Tojo lelkes és elégedett volt azzal, hogy megtett minden szükséges adminisztratív lépést az Egyesült Államok elleni háború megindításához, de mégis az volt a legfontosabb számára, hogy Hirohito aznap egyetlen újabb kérdés nélkül megadta neki a végső jóváhagyását.