A XIX. században alakult japán titkosrendőrség, a Kempeitai történetét máig sem nagyon ismerjük. Eddig mindössze néhány felületes feldolgozás született róla az Egyesült Államokban.

1878-ban a japán császár Bismarck példáját követve állandóan készenlétben álló vezérkart hívott életre. Néhány évvel később, 1883-ban pedig megszervezték a Kempeitait — ez a név időnként két szóban szerepel: Kempei Tai. A Kempei katonai rendőrt jelent,, a Tai pedig szervezetet, testületet. Kezdetben a Kempeitaihoz tartozott a hadseregen belül fegyelem fenntartása, majd az új rendőrség fokozatosan jóval kezdeti illetékességén túl bővítette jogosítványait, hogy végül a katonai csendőrség, a belbiztonság (a francia DST mintájára), a kémelhárítás (a brit MI 5 mintájára), sőt a politikai rendőrség feladatkörét is összpontosította. A szervezet később egyre inkább a német Gestapóhoz kezdett hasonlítani, mindenhol jelen lévő és mindenható titkosrendőrséggé vált.

A Kempeitai a kezdeti kis katonai irodából fokozatosan alakult át először önálló szervezeti ággá, majd mindenható szervezetté. A hihetetlen átalakulásban részt vettek olyan rejtőz- ködve működő különféle titkos szervezetek és egyesületek is, amelyek akkoriban fontos szerepet játszottak Japán politikai életében. Ide tartozott többek közt a Fekete Óceán Szövetség, mindenekelőtt pedig egyik oldalága, a Tenyuko, valamint a XX. század elején a Fekete Sárkány Szövetség.

A Kempeitai alapítása néhány egészen kivételes emberhez kötődik; egyikük, Fukushima Jasumasa báró (1914-től tábornok), számos utazáson vett részt Mongóliába, Kínába, Indiába és az Egyesült Államokba, majd 1887-ben katonai attasénak nevezték ki Berlinbe. Küldetése lejártakor, 1892-ben lóháton elindult Vlagyivosztokba — ez a 16 ezer kilométe- res utazás bő 15 hónapig tartott. Útközben Fukushima rengeteg információt gyűjtött, főként az orosz birodalom ázsiai részéről és az épülő transzszibériai vasútról.

A kialakuló szervezet az 1904-1905-ös orosz háború idején estek át a tűzkeresztségen, ekkor aratta az első jelentős sikerét: az orosz Távol-Keleten működő „Bolygó Sárkány" fedőnevű japán ügynök olyan részletes jelentéssel tért vissza, hogy annak segítségével Togo tengernagy úgy támadhatta meg Csusimánál az orosz flottát, hogy pontosan ismerte minden hadihajó és minden ágyú pontos elhelyezkedését. A Kempeitai döntően hozzájárult a császári flotta győzelméhez.

A húszas években a Kempeitai fejlődésének legfontosabb szakaszába érkezett. Amikor a japán kormány megtorló kampányba kezdett a valódi, vagy a feltételezett kommunisták- kal és a rezsim ellenségeivel szemben, a szervezetet politikájának fő eszközévé tette. A rendőrségen belül létrehoztak egy speciális szolgálatot, a Tokko-ko-t, hogy figyelemmel kísérje a szakszervezetek, a parasztszervezetek, a diákcsoportosulások, és a többi enge- detlenséggel gyanúsított csoportosulás tevékenységét. Valódi „intellektuális rendőrség" volt ez, amelynek a japán társadalomban felbukkanó mindennemű hűtlenséget kellett feltárnia és könyörtelenül megtorolnia.

A "Kempeitai ördögei" — ahogy a japánok nevezték őket — a gyanúsítottakat saját belá- tásuk szerint tartóztatták le, kínozták meg és végezték ki. A tagjaiknak szóló instrukciók a Kempeitai hatáskörében számos önkényeskedésre adtak lehetőséget. „Jogotok van dönteni egy ember külseje, s különösen az arckifejezése alapján arról, hogy gyanúsítottnak tekinthető-e. Ha igen, kihallgathatjátok, hogy megtudjátok utazásának okait. Ha gyanútok fokozódik, más dolgokról is kikérdezhetitek. Felhatalmazottak vagytok, hogy letartóztassátok".

Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy a Kempeitai volt a totális rendszer fegyveres támasza, hiszen megtorló akciói Japánban csak néhány politikailag érzékeny közegre korlátozódtak. A tömeges terror itt soha nem öltött akkora méreteket, mint amilyet Németországban az SS, SD és a Gestapo, vagy a Szovjetunióban az NKVD elért.

A Kempeitai a Japán által megszállt országokban működött legkegyetlenebbül, ahol az ellenállási mozgalmak elfojtása volt a feladata. Az elfogott ellenállókat kíméletlenül megkínozták, az egyik leggyakoribb módszerük az volt, hogy az áldozatuk gyomrát megtöltötték vízzel, majd megtaposták. Az ilyen és hasonló módszerek a Kempeitai működését rendkívül eredményessé tették; nem sok fogoly bírta ki a japán rendőrség kínzásait anélkül, hogy mindent be ne vallott volna kínzóinak. Amikor egy hálózatot felgöngyölítettek, a tagjait általában mindenféle eljárás nélkül kivégezték. Egy példa: 1942 júniusában a Kempeitai egyetlen nyomozása során 257 embert kínoztak meg és végeztek ki Indonéziában.

Különösen kegyetlenül bántak a hadifoglyokkal. A japánok kezére került 132 134 szövet- séges fogoly közül 35 756 halt meg a fogságban. Meg sem lehet állapítani, hogy a halál oka mikor volt az éhezés és betegség, és mikor a kínzás és a gyilkosság. A Kempeitai fe- lügyelete alatt működő hírhedt 731. egység* (a Japán Császári Hadsereg titkos biológiai és vegyi hadviselési egysége) számára is a titkosszolgálat válogatta ki a foglyok közül a „kísérleti nyulakat". A Harbin mellett felépített komplexumukban dr. Ishii Shiro orvos tábornok vezetésével folytak a lehető legembertelenebb kísérletek hadifoglyokon és a polgári lakosságon. Biológiai és vegyi anyagokat kísérleteztek ki és teszteltek, előfordult, hogy kísérletképpen a sűrűn lakott területekre dobták le a pestissel  fertőzött bolhákkal teli tartályokat és megfigyelték a betegségek terjedését, lefolyását.

A Kempeitai — és a 731. egység — gyilkosságait máig nem derítették fel. A háború után nagyon kevés tagját tartóztatták le és ítélték el; a németekkel ellentétben a japánoknak elegendő idejük volt, hogy a politikai rendőrség irattárát az amerikaiak odaérkezése előtt megsemmisítsék. Az amerikaiak pedig nem buzgolkodtak túlzottan a keresésben, mert legsürgősebb tennivalójuk az ország újjáépítése és a kommunizmus megállítása volt.

MacArthur büntetlenséget ígért a 731-es egység orvosainak, ha átadják kísérleti eredményeiket

*A 731. egység hivatalos neve a Kvantung-hadsereg Járványmegelőzési és Víztisztító Osztálya volt. Eredetileg a Kempeitai keretein belül alapították meg, hogy tömegpusztító fegyvereket fejlesszen a kínaiak és a szovjetek ellen. Bár hivatalosan 1936-ban alakult meg, tevékenységét csak az 1937-1945 közötti kínai−japán háborúban és a második világháborúban folytatta. Utóbbi ideje alatt az egység központja a japánok által létrehozott mandzsu bábállam legnagyobb városában, Harbinban volt. Az egység kísérletei és harci feladatai során meghalt áldozatok számát közel hatszázezerre becsülik a kutatók. Ennek ellenére az egység vezetőit a világháború befejezését követően nem ítélték el: Douglas MacArthur tábornok, a Japánt megszálló szövetséges erők főparancsnoka a „kutatási anyagaikért” cserébe mentességet biztosított számukra. Ishii vezérőrnagy és munkatársai sohasem kerültek bíróság elé tetteikért.