1945 nyarára az amerikaiaknak új fegyver került a kezükbe. Azt ugyan senki sem tudta, hogy pontosan milyen lesz a hatása, de remélték, hogy pusztító ereje megadásra kényszeríti majd a japánokat, azzal a további előnnyel, hogy addig a Szovjetuniónak nem lesz ideje beavatkozni. De nem minden amerikai lelkesedett a dologért.

Június 18-án Marshall tábornok úgy ítélte meg, hogy "könnyen lehet, hogy az oroszok hadba lépésének a máris reményvesztett japánokra gyakorolt hatása lesz az a döntő mozzanat, mely kapitulációra kényszeríti őket", Eisenhower pedig, amikor a potsdami konferencián értesült a bomba tervezett bevetéséről, úgy vélte, "teljesen szükségtelen". Illetve, ahogy a későbbiekben megfogalmazta, "nem volt szükség lecsapni rájuk azzal a szörnyűséggel". MacArthur, akinek nem kérték ki a véleményét, később azt mondta, hogy egyetért Eisenhowerrel.

Az efféle vélemények nem számítottak. A döntéseket Truman és az a néhány ember hozta. aki a bomba előállítását irányította, és a vezérkari főnököket meg sem kérdezték. Mellékes szempont volt Sztálin, és a Szovjetunió megelőzése, vagy figyelmeztetése is. A döntő tényező az volt, hogy ha már egyszer megvan a bomba, akkor le kell dobni. Ahogy egy magas beosztású illetékes írta:

A bombát egyszerűen muszáj volt ledobni, hiszen olyan sok pénz ment el rá. Kudarc esetén hogyan magyaráztuk volna meg a hatalmas kiadásokat: Gondoljuk meg, milyen közfelháborodás tört volna ki. Amikor a bomba elkészült és ledobtuk, minden érintettet hatalmas megkönnyebbülés fogott el.

Azt kevesen látták előre, hogy pár éven belül milyen mértékben fog megnövekedni a nukleáris pusztító potenciál. Jóformán senki sem hitte, hogy a közeljövőben az Egyesült Államokon kívül más ország is képes lenne atomfegyvert előállítani. És senki sem számolt az atomrobbanások velejárójával, a sugárszennyeződéssel. Az atomfegyver "csak egy újabb bomba" volt. Amikor Truman értesült róla, hogy Hirosimára atombombát dobtak, így lelkesedett:

Ez a történelem legnagyobb eseménye!

Szó se róla, az volt. A történelem egyik legnagyobb, legtragikusabb, s legkönyörtelenebb eseménye. De muszáj volt megtenni, mert olyan sok pénz ment el rá...

Megj.: A két atomtámadás között a Szovjetunió is hadat üzent Japánnak, és Japán egy hét múlva, augusztus 15-én kapitulált. Truman 1955-ben megjelent memoárjában azzal próbálta indokolni döntését, hogy ha nincs a két atomtámadás, akkor a novemberre tervezett Japán elleni invázió legalább félmillió amerikai katona életébe került volna.