A II. világháború fegyverei, járművei

Ki kicsoda - Gerd von Rundstedt (1875-1953) [188.]

2019. szeptember 18. - Habitus

rundstedt2.jpgRudolf Gerd von Rundstedt 1875. december 12-én született Ascherslebenben, egy porosz arisztokrata család gyermekeként. 1893-ban belépett a hadsereg- be és az elitképzőnek számító katonai akadémián végezte tanulmányait. (Csak 160 hallgatót vettek fel, ezeknek 75%-át később eltanácsolták.) 1907-ben végzett tanulmányaival és a német főparancsnoki törzskarba vették fel próbaidőre, majd kiváló telje- sítményéért beosztását törzskari főhadnagyként 1909-ben véglegesítették.

Az első világháborúban vezérkari tiszt volt, 1914-ben őrnaggyá léptették elő. 1919 után az újjászerveződő Reichswehr törzskarában dolgozott. Ezredesi rend- fokozatban 1925-től Padebornban, majd 1928-tól vezérőrnagyként Breslau közelében szolgált.

1932 novemberében kinevezték a berlini katonai körzet parancsnokává. 1938-tól vezér- ezredes. Katonai megfontolásból ellenezte a háborút, 1938-ban mégis levezényelte a Szudétavidék megszállását. Ugyanebben az évben nyugállományba vonult, de rövidesen visszahívták; 1939-ben a lengyelországi hadjárat idején hadseregcsoport-parancsnok, a Sziléziából és Szlovákiából Lengyelországba behatoló német egységek vezetője. 1940 elején a tervezett franciaországi hadjárat előkészítói közé tartozott; elfogadta az Erich von Manstein által kidolgozott Fall Gelb-et.

Franciaországban az egyik legfontosabb hadseregcsoportot, az Ardenneken áttörő „A” hadseregcsoportot vezeti, de a dunkerque-i csatában Hitler parancsára 1940. május 24-én a német haderő megállt. A szövetségesek így mintegy 330 000 katonájukat ki tudták menekíteni, bár fegyverzetük, összes járművük és hadianyaguk a németek hadizsákmá- nya lett. Néhány héttel később elfoglalták Párizst; 1940. július 19-én Hitler tábornaggyá (Generalfeldmarschall, vezértábornagy) léptette elő.

A dunkerque-i evakuáció sikerét az a május 24-i hadparancs garantálta, melyet Hitler adott ki Rundstedt tábornaggyal egyetértésben. A hadparancs két napra megállította a német páncélosok előrenyomulását, lélegzetvételnyi időhöz juttatva a kikötő körül éppen védvonalba rendeződő brit gyalogságot. A támadás leállítása a hadtörténelem egyik legvitatottabb kérdése: a német vezetőket óvatosságra inthette a mocsaras-vizenyős terep, aggódhattak a két hete folyamatos offenzívában lévő harckocsizók kimerültsége miatt, lehet, hogy tartalékolni akartak a francia hadsereg elleni végső csapásra. Sőt, van olyan – a hadtörténelemben periférikusnak számító – elmélet is, mely szerint Hitler ezzel a gesztussal akarta békére ösztökélni Nagy-Britanniát. Göring mindenesetre azt ígérte Hitlernek, hogy a Luftwaffe bombázói egyedül is végeznek a hídfőbe szorult sereggel. Nem végeztek.

1941-ben ő vezette a Dél Hadseregcsoport támadását Ukrajna felé. Mivel novemberben a német visszavonulás mellett kardoskodott, Hitler leváltotta. 1942-től a franciaországi a megszálló csapatok főparancsnoka. 1944-ben a szövetségesek támadására várva sokszor összeütközésbe került alárendeltjével, Rommel tábornaggyal, akivel ellentétben azt han- goztatta, hogy a szövetséges inváziót nem a parton, hanem a szárazföld belsejében kell megállítani. Rommel viszont a tengerparton kívánta megállítani a szövetségeseket, és meg volt győződve arról, hogy Normandiában lesz a partraszállás. Rundstedt nem hitt a Atlanti-falban és abban sem, hogy Normandiában következne be a partraszállás, ő a lo- gikusabbnak tűnő Calais mellett foglalt állást. Később kiderült, Rommelnek volt igaza.

Az invázió után elhangzott kritikája miatt 1944 júniusában megromlott egészségi álla- potára hivatkozva rövid időre leváltották, előbb Kluge, majd Model vette át posztját, de szeptembertől ismét ő vezette a nyugati front csapatait. Közben – mint a tisztikar legidő- sebb, nagy tekintéllyel rendelkező tagja – a Hitler elleni, 1944. július 20-i merényletet ki- vizsgáló, ú.n. Ehrenhof bizottság egyik vezetője lett, melynek működése során számos náciellenes szervezkedéssel gyanúsított tisztet kizártak a Wehrmachtból és átadtak a hadbíróságnak.

1944 decemberében ő vezette a sikertelen Ardenneki offenzívát, annak összeomlása után 1945 januárjában végleg nyugállományba küldték. 1945. május 1-én Bad Tölzben az ame- rikaiak letartóztatták és más tisztekkel együtt Nagy-Britanniába szállították, ott töltötte a hadifogságot. Bár megvádolták háborús bűntettek elkövetésével, rossz egészségi állapo- ta miatt a pert nem folytatták le ellene, 1949 májusában szabadon engedték.

Hannoverben telepedett le, és ott is halt meg 1953. február 24-én. Montgomery, a brit csapatok főparancsnoka egyszer így nyilatkozott róla: "Rommel jó volt, de Rundstedt a legjobb tábornok, akivel valaha is harcolnom kellett."

A II. világháború egyik legnagyobb kérdése, hogy a német tábornokok nagy része miért maradt a végsőkig hű Hitlerhez. A válasz egyetlen ember, Gerd von Rundstedt, a porosz hadsereg rangidős tisztjének alakjában keresendő, aki sok éven át volt a Wehrmacht meghatározó személyisége. (Charles Messenger: Az ​utolsó porosz)

A bejegyzés trackback címe:

https://2vilaghaborufegyverei.blog.hu/api/trackback/id/tr9715116360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása