A brit tábornagy Colchesterben (Essex) szü­letett ősi katonacsaládban. A csalá­di hagyományt folytatva a winchesteri kollégiumban és a sandhursti katona- iskolában tanult.

A diploma meg­szerzése után gyalogsági szolgálatra jelent­kezett, és a híres „Black Watch" skót elitez­red- del Dél-Afrikába ment. Később részt vett az indiai birodalom északnyugati hatá­rán a Zakha Khel kör- nyéki lázadó törzsek­kel vívott harcokban. 1910-ben már századosként utazott Moszkvába, hogy oroszul tanuljon. Két évvel később Camberley-be küldték, hogy a vezérkari és a hadügyminisztériumi teendők ellátása mellett foly­tassa tanulmányait. Az I. világ- háború kezdetétől a fran­cia hadseregben szolgált, 1916 szeptem­berében megsebesült a Somme-nál.

Katonai attaséként szolgált Orosz­országban a kaukázusi hadsereg mellett, valamint Palesztinában Allenby tábornoknál, akivel együtt vett részt a törökországi hábo­rúban. A törökországi körül­mények késztették arra, hogy megkezdje a sivatagi háború elveinek és hadászatának a ki­dolgozását.

1919-1920-ban Wavell Egyiptomban tar­tózkodott a Brit Expedíciós Hadtest törzsé­nek fő- nökeként. Európába való visszatéré­se után hadosztálytábornokká nevezték ki. A rábízott 2. gyalogoshadosztállyal a brit hadsereg főparancsnokaként Palesztinába ment. Előlépte- téseinek sora ezzel nem ért véget: 1939. augusztus 2-án Kairóban az Egyiptomban, Szudánban, Palesz­tinában, Cipruson és Jordániában tartózko­dó összes brit szárazföldi erő főparancsno­kává nevezték ki.

1939 szeptemberétől Wavell lázasan dolgo­zott a brit erők közel-keleti bevetésének har- cászati tervén. Igaz ugyan, hogy 1940 nyarán még nem sikerült feltartóztatnia Graziani marsall olasz csapatait Sidi Barrani közelében az egyiptomi arc­vonalon, de decembertől elkezdődött győzelemsorozata: január 3-án Sidi Barrani, 6-án Bardia, 22-én Tobruk, 7-én Benghazi, és 9-én El-Agheila. Ez a szerencsés idő­szak volt katonai pályafutásának csúcsa. Graziani hadseregét visszaszorítva legyőz­te az olaszokat, miközben 120 ezer hadifoglyot ejtett, s szinte az egész tüzérséggel együtt mintegy 6 ezer páncélkocsit, jármű­veket és készleteket zsákmányolt. A német mintát alkalmazva, a sivatagi villámháború valódi kezdeményezője lett. A britek első nagy sikerei a tengelyhatal­makkal szemben az ő győzel­meivel kezdődtek.

A cirenaica-i győzelmét azonban sajnálatos módon nem hasz­nálták ki: hogy a lehető legna­gyobb expedíciós hadtestet küldhessék Görögországba, Wavellt utasították, hogy Tripoli környéki csapatait csökkentse a minimumra. A főparancsnokságnak ez a harcá- szati hibája lehetővé tette a tengelyhatalmak számára, hogy visszavágást készítsenek elő. 1941. február 12-én az Afrika-Korps élén meg­érkezett Afrikába Rommel tábornok, aki egészen az egyiptomi ha­tárig szorította vissza a briteket. Néhány hét elteltével, miután Tobruk visszaverte a tengelyhatalmak támadásait, Wavell – Churchill parancsára – nem túl si­keres ellenakciót szervezett „Battleaxe hadművelet" néven. Csapatai nem jutottak túl Halfayán. Feltételezve, hogy a néhány hónap óta tartó afrikai hadjárat kimerítet­te Wavell tábornokot, Churchill az energi­kus Auchinlecket nevezte ki a helyére, ez azonban nem jelenti azt, hogy Wavellt tá­vol tartották volna a keleti hadszíntér ese­ményeitől.

Churchill már 1941 júliusában rábízta az indiai brit erők főparancsnokságát. Pearl Harbor után ő irányította a szövetségesek délnyugat-ázsiai alakulatait. Ugyan nem si­került meg- akadályoznia, hogy a japánok megszerezzék Malaj­ziát, Holland Indiát és Burmát, de megmen­tette Indiát. Az 1943-as ázsiai hadjáratért tábornagyi rangot kapott, 1943. június 18-án pedig kinevezték India alkirályává és Új Delhi főkormányzójává.

Óriási szerepet játszott ab­ban, hogy ezek a területek elnyerjék az autonómiát. 1946-ban lord Mounbatten vette át a helyét, egy évvel később pedig nyugdíjba vonult. 1950-ben hunyt el Londonban.

*Vissza a „Ki kicsoda” oldalra