Ezen a néven vált ismertté és került be a történe- lembe, bár valójában Szkrjabinnak hívták. Politikai karri­erjét az 1912-ben alapított „Pravda" szer­kesz- tésével kezdte. Már 1917-ben részt vett a forradalmat elindító eseményekben, 1921-ben a Központi Bizott- ság, 1926-ban pedig a Politikai Bizottság tagjává választják.

Ebben az időben lett Sztálin szenvedélyes hí­ve, és kölcsönösen élvezték egymás barátsá­gát. Bizonyíték erre egy közös szibériai uta­zásuk 1928-ban, ahol Sztá­lin meg akarta látogatni száműzetése színhelyét, va­lamint megoldást keresett a szovjet mezőgazda- ság prob­lémáira. 1930-tól pedig a Népi Komisszárok Ta­nácsa elnöki tisztét látta el

Azonnal hozzálátott a radikális változások bevezetésé­hez és a mezőgazdaság kollekti- vizáláshoz. Sze­mélyes kapcsolata Sztálinnal ekkor nagyon szorossá vált. Az sem volt a Szovjetunióban senki számára meglepő, hogy az SZKP KB VII. Kongresszusán Molotov megőrizte ko­rábbi funkcióját, valamint megkapta a külügyi népbiztosi posztot, amelyet 1949-ig, majd négy­éves szünettel 1953-1956 között tölt be.

Sztálin kipróbált és teljes bizalmát élvező munkatársaként 1939 augusztusában aláírja náci Németország és a Szovjetunió kö­zti megnemtámadási szerződést, a Ribbentrop- Molotov paktumot. (A paktum legfontosabb része a titkos záradék volt, amelyben a Szovjetunió és Németország felosztotta Lengyelországot és a balti államokat.) Ez volt az első ilyen rangú nem­zetközi szereplése és ezzel indult el politikai karrierjének csúcsidő- szaka. Csaknem egy év­vel később, 1940. június 18-án Sztálin rajta keresztül továbbította gratulációját Hitler­nek a Franciaország fölötti győzelemhez. 1940. december 14-én Molo- tov Berlin­be utazik, ahol Hitler nevében Ribbentrop és Himmler fogadja. De az általa irányított külpolitika meghozta gyü­mölcsét a Nagy-Britanniával 1941. július 12-én kötött szerződés révén is.

Ugyanebben az évben azonban a fronton az oroszok súlyos ve­reségeket szenvedtek. Csak december 5-én sikerült a németeket Moszkva alól el­űzni. Sztálin elhatározta, hogy általános of­fenzívába kezd. Úgy döntött, hogy Molotovot elküldi az Egyesült Államokba, hogy segítsé­get szerezzen a nyugati front megnyitásá­hoz. És bár 1943-ban a fronton a helyzet előnyösen változott, a Szovjetunió külpolitikájában to­vábbra is a szövetsége­sek megnyerésére törekedett: Sztálin 1944. február 14-én a Szovjetunió legmagasabb ki­- tüntetését adományozza Eisenhowernek, majd rendezik diplomáciai kapcsolataikat az ola­szokkal, végül pedig de Gaulle tábornokot meghívják Moszkvába. Bizonyos mértékben ennek a kapcsolatnak a folytatása Molotov meghívása Párizsba, ahol a Szovjetuniót képviseli egy nemzetközi konferencián.

Ekkor kezdődik karrierjének hanyatlása. Nehéz eldönteni, milyen mértékben okoz­ta ezt az a nyilatkozata, miszerint nem csak az amerikaiak képesek atombombát előál­lítani, a háború utáni politikai helyzet, vagy egyszerűen Sztálin jelleme, illetve a hozzá fűződő barátság meggyengülése. Ez volt az az időszak, amikor a diktátor betegesen gyanakvóvá vált, aminek egyik áldozata Molotov lett, akit válásra kényszerített, amikor véletlenül tanúja volt, hogy a felesége héberül beszélgetett Golda Meirrel. A szovjet diktátor a politikai bizottság egyik ülésén napirend előtt szót kért, és tájékoztatta a jelenlévőket Molotov felesé­gének ellenforradalmi tevékenységéről. Sztálin nyílt szavazást rendelt el az asszony letartóztatásáról. Molotov tartózkodott, mindenki más igennel szavazott. Később Molotov emiatt is bocsánatot kért Sztálintól, mondván, hogy tartózkodó szavazatá­val jellemszilárdságból elégtelenre vizsgá­zott.

Ettől kezdve Sztálin nyilvánosan gyötör­te egykori barátját. A „nép atyja" halála után, 1956-ban Molotovot félreállították és Mongóliába küldték nagykövetnek. 1957-ben eltá- volították a Központi Bizottságból. Konsztantyin Csernyenko pártfőtitkárnak köszönhető, hogy halála előtt két évvel, mint a szocializmus oroszorszá­gi győzelméért folytatott harc veteránját visszafogadták a pártba. 1986 novemberében halt meg Moszkvában.

***

Közismert történelmi anekdoták: A Molotov-jegyzék

Az 1920. december 2-án megalakult Örmény Szocialista Tanácsköztársaság a Grúz Szo- cialista Tanácsköztársasággal és az Azerbajdzsáni Szocialista Tanácsköztársasággal közösen lépett be az 1922 decemberében megalakuló Szovjetunióba. Elfogadták az új tagköztársaság állami jelképeit, így zászlaját és a címerét, közepén az Araráttal, az örmények szent hegyével. Ezzel nem kis katyvaszt kavartak, a török külügyminisztérium ugyanis felháborodottan tiltakozott amiatt, hogy az SZSZK egy Törökországban található hegyet tett jelképévé. Leszögezték, hogy ez irredenta törekvés, ami a nemzetközi jogban példátlan és elfogadhatatlan.

A híres-nevezetes, 1923-as Molotov-jegyzék elején a szovjet külügyminisztérium nyug- tázza, hogy a török tiltakozást megkapták és az illő gonddal áttanulmányozták. Éppen ezért teljes értetlenségüket kell kifejezniük, mivel az abban foglalt állítások mindenféle hivatkozási alapot nélkülöznek. A török jegyzék állításaival szöges ellentétben ugyanis a nemzetközi jogban bevett, rutinszerű eljárás az adott állam felségterületén kívüli földrajzi objektumok jelképpé tétele. Így például a török zászlón (miképp korábban az Oszmán Birodalomén is) szerepel a félhold és egy csillag, pedig egyik sem török felségterület. A Szovjetunió tudomása szerint a frissen alakult köztársaság nem is tart igényt egyikre sem — ha mégis így lenne, az ellen tiltakozását jelenti be. (Forrás: Fügedi Ubul)

*Vissza a „Ki kicsoda” oldalra