Az 1920-as években kifejlesztett M1 jelű 75 mm-es málházott tarackot a harmincas években kezdték el fejleszteni. Az addigi fakerekek helyett gumírozottakat kapott, és az immár 8 részre szétszedhető fegyver alkalmassá vált arra, hogy légiszállítású egységek vitorlázógépekkel magukkal vihessék.

A tarack 576 kg tömegével, 8400 méter lőtávolságával, és szétszerelhető kialakításával kimondottan alkalmas volt a légideszant csapatok számára, mert a hasonló kategóriájú lövegek tömegének az M1A1 súlya mindössze a fele volt. Ezt a légi szállítás szempont- jából előnyös, rendkívül kis tömeget speciális szerkezeti anyagok és konstrukciós megoldások alkalmazásával érték el. A lövegtalp könnyűfém ötvözetből készült, amit a további szerkezeti könnyítés érdekében nagyméretű furatokkal láttak el. Összeszerelt állapotában korlátozott mértékben emberi erővel is mozgatható volt, illetve Willis-Jeeppel vontathatták. 1946-tól M-116 néven gyártották tovább.

TECHNIKAI ADATOK

• Űrméret: 75 mm
• Cső- és űrmérethossz: 1190 mm (L/16)
• Teljes hossz: 3,315 m
• Tömeg: 576 kg
• Személyzet: 6 fő
• Maximális lőtávolság: 8400 m
• Lövedék torkolati sebessége: 381 m/s
• Elméleti tűzgyorsaság: 10 lövés/perc