Az 1916-ban szolgálatba állított Andrea Doria testvérhajójával együtt csak alig különbözött a Conte Di Cavour-osztály két egységétől. 1937 és 1940 között igen szigorú átépítési programon ment át mind a négy hajó, a munkálatok végére gyakorlatilag új csatahajókká váltak, melyek alig emlékeztettek eredeti alakjukra.

Természetesen fegyverzetüket is megpróbálták korszerűsíteni, de erre nem maradt elég pénz, így a 32 cm-es ágyúkat korábbi lövegek átalakításával készítették el. A második világháború alatt az Andrea Doria konvojcsatában és kisebb-nagyobb összecsapásokban vett részt, ideértve a Szirtiszi-öböl első csatáját is. 1942-ben tartalékba helyezték, majd az 1943-as olasz fegyverszünet után Máltára hajózott, ahol megadta magát a briteknek. 1958-ig állt szolgálatban. Testvérhajója a hasonló módon átépített Caio Duilio.

TECHNIKAI ADATOK (átépítés után)

• Vízrebocsátás: 1913; 1939
• Vízkiszorítás: 23.892 t (üresen), 28 880 tonna (harckészen)
• Méretek: hossz: 186,88 m - szélesség: 27,94 m - merülés: 10,34 m
• Sebesség: 27 csomó (50 km/h)
• Személyzet: 1495 fő
• Hajtómű: két hajócsavar, 2 Belluzzo-gőzturbina - 85 000 shp
• Hatótávolság: 8700 km 10 csomós (18,52 km/ó) sebességgel
• Fegyverzet: 10 db 32 cm-es ágyú (2×III, 2×II-/43.8-m1934); 12 db 13,5 cm-es ágyú; 10 db 9 cm-es légvédelmi ágyú; 15 db 30 mm-es és 16 20 mm-es légvédelmi gépágyú
• Páncélzat: az oldalainál 254 mm, a lövegtornyoknál 280-305 mm, fedélzet 98 mm