A Doria-osztály egyik egységeként 1916-ban elkészült Caio Duilio-t és testvérhajóját az Andrea Doriat többször is átépítették. Az 1940-ben befejeződött legutolsó átalakítás után a csatahajónak szinte csak a neve maradt a régi. Az ebben az időben igen korszerűnek tartott hajót nem sokkal elkészülte után súlyos károk érték a britek Taranto ellen intézett támadása során.

1941 elején még javítás alatt állt, amikor épp hogy csak megúszta a genovai kikötő ellen intézett újabb brit légitámadást. Rendbehozatala után konvojokat kísért és támadott a Földközi-tengeren, majd 1942-ben tartalékba került. Az 1943-as olasz kapituláció után testvérhajójával együtt Máltára hajózott és megadta magát az angoloknak. Később kiképzőhajóként a szövetségesek oldalán szolgált. 1957-ben szétbontották.

TECHNIKAI ADATOK (átépítés után)

• Vízrebocsátás: 1913; 1939
• Vízkiszorítás: 23.890 t (üresen), 29 390 tonna (harckészen)
• Méretek: hossz: 186,9 m - szélesség: 27,94 m - merülés: 10,34 m
• Sebesség: 27 csomó (50 km/h)
• Személyzet: 1485 fő
• Hajtómű: két hajócsavar, 2 Belluzzo-gőzturbina - 85 000 shp
• Hatótávolság: 8640 km 10 csomós (18,52 km/ó) sebességgel
• Fegyverzet: 10 db 32 cm-es ágyú (2×III, 2×II-/43.8-m1934); 12 db 13,5 cm-es ágyú; 10 db 9 cm-es légvédelmi ágyú; 15 db 30 mm-es és 16 20 mm-es légvédelmi gépágyú
• Páncélzat: az oldalainál 254 mm, a lövegtornyoknál 280-305 mm, fedélzet 98 mm