Az autogirok fénykorukat az 1935–40 közötti években élték meg. A spanyol Juan de la Cierva munkásságának jelentőségét az a tény emeli, hogy gépeit – licenc alapján vagy anélkül – alkalmazta a brit, a francia, az amerikai, a japán, a német, a szovjet és az USA haderő. A brit Királyi Légierővel, a Royal Air Force-szal (RAF) való együttműködése ered- ményeként jelentek meg a harmincas évek közepén az Avro Rota C-30A, majd később a C-40 típusjelű autogirok. A fejlesztőmunkának a RAF Old Sarum-i bázisa adott otthont.

1934 decemberében egy úszótalpas és 10 db kerekes Avro C-30 Rota I-gép került a Királyi Légierő, a RAF állományába. A 70 legyártott C-30 változatból 37 angol polgári cégekhez, szervekhez került. Következő változat volt az Avro C-40 Rota II, melyből 5 gépet szereztek be a RAF részére. Ezek a RAF 1448. (később 529.) számú repülőszázad egyik raját képez- ték. A gépeket a világháború kitörésekor a brit expedíciós hadsereggel bevetették francia földön: futárszolgálat, tüzérségi tűzhelyesbítés, légi felderítés és megfigyelés céljából. A háború kitörésekor az angolok egy tucat civil C-30 gépet besoroztak a hadseregbe, ezeket és még néhány repülőképes Avro C-30 Rota I-et – összesen 15 gépet – egészen a háború végéig egy önálló autógíró-repülőszázad kötelékében Anglia különböző helyein telepített lokátorállomások kalibrálására használták.

TECHNIKAI ADATOK (C.30A)

• Méretek: rotorátmérő 11,28 m; hossz 6,01 m; magasság 3,38 m
• Súly: 553 kg (üresen); 816 kg (harckészen)
• Személyzet: 1-2 fő
• Fegyverzet: nincs
• Motor: egy 140 LE-s (104 kW) Armstrong Siddeley Genet Major IA héthengeres benzinmotor
• Hatótávolság: 589 km
• Teljesítmény: max. sebessége 177 km/h; csúcsmagasság: 2342 m