A második világháborúban Magyarország 1941. április 11-ével kezdődően vett részt, csatlakozva a Jugoszlávia elleni német támadáshoz. Ezt követte ugyanezen év június 28; bekapcsolódás a Szovjetunió elleni háborúba. 1941-ben a Kárpát-csoport, a gyorshadtest, 1942-ben pedig a magyar 2. hadsereg harcai jelentették háborús részvételünket.

1944. augusztus 23-án Románia fegyverszünetet kötött a Szovjetunióval, majd hadat üzent Németországnak. Bulgária augusztus 28-án jelentette be, hogy kilép a német szövetségből, Finnország 1944. szeptember 4-én vált ki a háborúból, fegyverszüneti megállapodást kötve az oroszokkal. Románia kiugrása után a szovjet külpolitikában felerősödtek a Németországgal még szövetségben álló országok leválasztását célzó törekvések. Magyarország átállása különösen fontos lett volna a Kreml számára, mivel az ország kiugrása megnyitotta volna a 3. és 4. Ukrán front útját Bécs és Dél-Németország irányába.

A Szovjetunió megtámadásában a német csapatok oldalán részt vett Románia, Magyarország és Szlovákia hadserege is. Alig három évvel később a németek megszállták Magyarországot, és terv volt Románia megszállására is. Hitler egyre kevésbé bízott a szövetségeseiben.

A Barbarossa-hadművelet megkezdésekor a román hadsereg létszámát tekintve a Wehrmacht legerősebb szövetségese volt. Azonban a világháborúban való részvétel teljesen kiszolgáltatta az országot a Szovjetuniónak. A politikusok Nagy-Románia megteremtéséről szőtt ábrándjai totális politikai és katonai összeomláshoz vezettek.

„Jóllehet éveken át vödörszám öntöttük egymás fejére a szart, most minden okunk megvan rá, hogy felhagyjunk a viszálykodással” – közölte Sztálin 1939 őszén a Moszkvába hívott német külügyminiszterrel. Ribbentrop visszaemlékezése szerint a szovjet diktátor tósztot is mondott, és nem győzte Hitlert dicsérni. Persze nem véletlenül: éppen Európa keleti és középső térségét osztotta fel egymás között a két birodalom.

A náci titkosszolgálat „fenegyereke” 1910. január 16-án született Saarbrücken. Családja az 1918-as francia megszállás elől Luxemburgba menekült; 1929-ben felvették a bonni egyetemre, ahol jogi és orvosi tanulmányokat folytatott. Még egyetemistaként kapcsolatba került a náci mozgalommal, 1933-ban belépett a pártba és az SS-be; csakhamar Himmler egyik legfiatalabb munkatársa lett.

Ezután röviddel beszervezi a titkosszolgálat, az SD berlini szervezetében Reinhard Heydrich közvetlen munkatársaként tevékenykedett. Dolgozik a belföldi kémelhárításnál és a külföldi hírszerzésnél is, a venlói incidens (1939. nov. 9-én angol hírszerzők elrablása holland területről) megszervezése pedig gyors elő- menetelt hozott számára; 1940-től az RSHA IV. E belföldi kémelhárító csoportjának vezetője. 

Minden politikai, vagy katonai tevékenység sikere azon múlt, hogy elegendő informáci­óval rendelkezzenek az ellenségről. A rejtjelháború és a hírszerzés háborúja ugyanolyan fontos volt, mint a frontharcok. A rendkívüli képességekkel megáldott magányos kém mítosza – azé a kémé, aki képes épen kikerülni a legveszélyesebb helyzetekből is, és akinek vállán nemzetek sorsát meghatározó küldetés nyugszik – rendkívüli módon befolyásolta a hírszerzés­sel semmiféle kapcsolatban nem lévő emberek képzeletét.

Sztálin megölésének ügyét a III. Birodalom vezetői nagyon a szívükön viselték. Három éven át mindent megtettek, hogy merényletet szervezzenek korábbi szövetségesük ellen. Schellenberg visszaemlékezéseiben ír arról, hogy miképpen tervezték a Sztálin elleni merényletet. Egészen szürreális, ahogy az RSHA (Birodalmi Biztonsági Főhivatal) VI. Ügyosztályának, a politikai hírszerző szolgálatnak a vezetője és a náci Németország külügyminisztere erről beszél.

Sztálin egész uralkodása alatt rettegett a merényletektől. A szovjet levéltárakból ugyan még nem kerültek elő olyan dokumentumok, amelyek bizonyítanák, hogy a közvetlen környezetéből bárki is az életére tört volna, de annak vannak nyomai, hogy az orosz vezető likvidálására már a háború előtt – az előző posztban tárgyalt Heydrich irányításával – készültek a németek.

Az 1904. március 4-én Halleban egy jómódú család fiaként született Reinhard Tristan Eugen Heydrich, akiből a szülők muzsikust vagy kémikust kívántak faragni. 1922-ben azonban – szemben a szülői akarattal – a haditengerészetnél vállalt szolgálatot. Sokáig volt az állomány tagja, mígnem 1931-ben egy szerelmi botrány miatt elbocsátották. Ugyanebben az évben belépett a náci pártba, tagja lett az SA-nak is. Nem sokkal később bemutatták Himmlernek, kinek kérésére felvázolta az NSDAP létrehozandó hírszerző szolgálatának működési elvét. Innentől egyenes volt az útja a tábornoki rangig.

1932-től már az általa létrehozott biztonsági szolgálat az SD (Sicherheitsdienst) vezetője. A náci hatalom- átvételtől a bajor rendőrséget irányító Himmler helyetteseként a titkos államrendőrség (Gestapo) központi hivatalát vezeti.