A náci titkosszolgálat „fenegyereke” 1910. január 16-án született Saarbrücken. Családja az 1918-as francia megszállás elől Luxemburgba menekült; 1929-ben felvették a bonni egyetemre, ahol jogi és orvosi tanulmányokat folytatott. Még egyetemistaként kapcsolatba került a náci mozgalommal, 1933-ban belépett a pártba és az SS-be; csakhamar Himmler egyik legfiatalabb munkatársa lett.

Ezután röviddel beszervezi a titkosszolgálat, az SD berlini szervezetében Reinhard Heydrich közvetlen munkatársaként tevékenykedett. Dolgozik a belföldi kémelhárításnál és a külföldi hírszerzésnél is, a venlói incidens (1939. nov. 9-én angol hírszerzők elrablása holland területről) megszervezése pedig gyors elő- menetelt hozott számára; 1940-től az RSHA IV. E belföldi kémelhárító csoportjának vezetője. 

1941 júniusától SS-Standartenführer, miniszteri tanácsos és a Birodalmi Biztonsági Főhi- vatal (RSHA) VI. Ügyosztályának, a külföldi hírszerző szolgálat helyettes vezetője, majd SS Oberführer és kormányfőtanácsos rangban vezetője. Dolgozott a megszállt Európában hátrahagyott szovjet hírszerzők (a Vörös Zenekar) és a hitleri rezsimmel szemben fellépő ellenálló-csoportok felderítésén. Szolgálataiért többször kitüntették, az SS-gyűrű mellett megkapta a Vaskereszt másod- és első osztályú fokozatát is.

1944 februárjától a feloszlatott Abwehr (katonai elhárítás) hatáskörének egy részét is átvette, így ő vezeti az egységes hírszerzést és elhárítást. 1944 végén Himmler utasítá- sára tárgyalásokat kezd a nyugati szövetségesekkel az SS számára előnyös megadási feltételek érdekében – sikertelenül. 1945. április 30-án minden funkciójából leváltották, de azt még el tudta érni, hogy 1945. május 5-én stockholmi követnek nevezzék ki. 1945 júniusában a szövetségesek letartóztatták.

Nürnbergben, a náci háborús főbűnösök perében tanúként hallgatták meg, ahol minden további nélkül a vádlottak ellen vallott; ennek ellenére 1949-ben hat év börtönre ítélték háborús bűnök miatt. Büntetése alatt írta meg visszaemlékezéseit, amely 1959-ben jelent meg Kölnben (The Labyrinth, azaz A labirintus címmel). 1950-ben rossz egészségügyi állapota miatt szabadon engedték. Előbb Svájcba ment, majd az olaszországi Verbania Pallanzában telepedett le. 1952. március 31-én súlyos betegségben hunyt el Torinóban.

Walter Schellenberg, a náci Biztonsági Szolgálat, majd egyéb kémszervezetek vezetője érdekes és tanulságos karriert futott be Hitler birodalmában. Ez az ember harminc évesen már a legbizalmasabb vezetők között ténykedett, vezényelt számos kémakciót szerte a világban, harmincöt évesen az SS tábornokaként ravasz és ötletes terveket agyalt ki, amelyekkel – hitte – győzelemre segítheti a Harmadik Birodalmat. Másokkal ellentétben már elég korán felismerte, hogy Hitler nem győzhet – ekkor ismét fordított egyet a köpenyén...
(Niemayer: Schellenberg, a kémfőnök)