1869-ben született Edgbastonban. 1937 májusától kezdve egy évig Nagy-Britannia miniszterelnöke volt, rendkívüli népszerűségnek örvendett és teljes bizalmat élvezett. Kezdetben „esernyős ember"-nek hívták, később a „béke embere" jelképévé vált. Neve — talán helytelenül — elsősorban a müncheni egyezményhez kötődik. Baldwin visszavonulása után, amikor mint konzervatív politikus átvette a kormány vezetését, feddhetetlen és eredményes politikusnak, kitűnő hivatalnoknak, tehetséges vitapartnernek tartották, ugyanakkor olyannak, aki nemzetközi kérdésekben nehezen igazodik el. Nem érzékelte annak a veszélynek a mértékét, amit a fasizmus németországi erősödése jelentett. Viszont tudatában volt annak, hogy országa nem képes újabb világháborút vívni gyarmatbirodalma és nagyhatalmi státusa elvesztése nélkül.

Chamberlain nagy súlyt helyezett Nagy-Britannia külpolitikájára; az európai béke megőr- zése érdekében a diktátorokkal folytatott tárgyalásos megegyezés módszerét választotta, ezt nevezzük az „appeasement" (megbékítés) politikájának. Chamberlain ugyanis tudatá- ban volt annak, hogy Nagy-Britannia szárazföldi és légi ereje gyenge. Ehhez járult még a miniszterelnök azon álláspontja, miszerint az európai diktátoroknak van némi jogalapjuk sérelmeik orvosolására, követeléseik egy részének kielégítése pedig elvezet a kontinens egyensúlyának a megtartásához. Hozzá kell tenni, hogy Chamberlaint a britek nagy több- sége támogatta ebben a kérdésben; és ebben az összefüggésben az 1938-as müncheni egyezmény — egy „távoli és kevéssé ismert ország", Csehszlovákia feláldozása, később pedig az Anschluss — elfogadása tűnt az egyetlen lehetséges megoldásnak a béke fenn- tartására Európában, amíg végbemegy Nagy-Britannia újra fölfegyverzése.

Kevesen emlékeznek arra, hogy a müncheni egyezmény előtt Chamberlain felhasznált minden diplomáciai eszközt a konfliktus elkerülése érdekében. 1938 szeptemberében két alkalommal vetette fel Csehszlovákia problémáját a Hitlerrel folytatott személyes beszél- getések során abban a reményben, hogy sikerül a führer növekvő étvágyát csillapítani (nem sikerült). Ugyanebben az időben Chamberlain megpróbálta normalizálni — ezt is sikertelenül — az olaszokhoz fűződő viszonyukat, kapcsolatba lépve Mussolinivel.

Chamberlain majd csak 1939 márciusának végén — Prága német megszállásakor — változtatja meg politikai irányvonalát. A megegyezéses politikától eljutott a III. Birodalom expanziójával szembeni ellenállásig; ennek első bizonyítéka volt, hogy 1939 márciusában brit garanciát adtak Lengyelországnak a háború kitörése esetére. Néhány nap elteltével aláírták a megfelelő megállapodásokat; ezzel egy időben Nagy-Britannia tárgyalásokat folytatott a Szovjetunióval kötendő szövetség tárgyában. 1939 közepén Chamberlain ki- jelentette, hogy a német területi követeléseket nem tűrhetik tovább a nyugati hatalmak. Amikor tehát Hitler 1939. szeptember 1-én megtámadta Lengyelországot, Anglia — még ha kényszeredetten is — de hadat üzent neki. Ezt követően nyolc hónapon keresztül folyt az ú.n. „furcsa háború".

Chamberlain igyekezett mindent megtenni, hogy megőrizze tekintélyét az országban és a parlamentben. Három barátja segítette ebben: John Simon, Samuel J. Hoare és Edward Halifax lord, akikkel együtt alkották a „nagy négyest", vagy ahogy akkoriban bizalmasan nevezték őket, az „öregek bandáját". Azonban nem volt képes háborúba vezetni a népet, nem tudta mozgósítani az országot. Nagy-Britannia veresége Norvégiában a haditenge- részet helyi sikerei ellenére véglegesen megingatta tekintélyét.

Miután Leo Amery — szintén a a Konzervatív Párt politikusa — nyilvánosan bírálta a parlamentben, úgy döntött, hogy 1940. május 10-én lemond a miniszterelnökségről, bár a kormánynak tagja maradt. Négy hónap elteltével betegsége miatt otthagyta a politikát; 1940. november 9-én halt meg rákban, a Reading közelében fekvő Heckfieldben.

***

Chamberlain megítélése a világháború idején és azután kimondottan rossz volt, neve összefonódott az elvtelen és hiábavaló engedmények politikájával. Churchill is keményen vádolta őt a háborúra való felkészülés elmulasztásával. Később, a 30 éves titkosság feloldásával nyilvánosságra került dokumentumok valamelyest árnyaltabbá tették a személyéről és politikájáról kialakult képet. (Wikipédia)