U-155 német tengeralattjáró 

Az U-155 első parancsnoka, Adolf Cornelius Piening fedezte fel az ún. Piening-Route-t, ez egy biztonságos, a szövetségesek által nem támadott útvonal volt a Biscayai-öbölben. 1942. november 15-én – még mindig Piening parancsnoksága alatt – elsüllyesztette a konvojkíséretben hajózó HMS Avenger brit hordozót. (Csak a háború utáni kutatások során derült ki, hogy az U-155-ös volt az a tengeralattjáró, amelyik elsüllyesztette az Avengert.)

A IXC osztályba tartozó U-155-ös sikeres tengeralattjáró volt. Kilenc bevetést úszott meg (hajszál híján), és összesen 25 hajót süllyesztett el. Az AG Weser Bremen gyártotta, és 1941. augusztus 23-án állt hadrendbe. Parancsnokául Adolf Cornelius Pieninget nevezték ki. 1942. február 7-én futott ki első útjára Kielből, a 10. flottilla tagjaként.

Az amerikai kontinens keleti partvidéke felé tartott. Öt nappal később, 22-én rátalált az ON-67-es konvojra és elsüllyesztette a 1799 tonnás Sama norvég olajszállító hajót és a 7984 tonnás brit Adellen-t. Ezt követően március 7-én a 7874 regisztertonnás brazil teherhajót, a Arabutan-t érte utol a végzete. Március 11-én nem kevesebb, mint hat torpedót lőtt ki egy teherhajóra, de egyik sem talált. Ennek ellenére a legénységnek volt mit ünnepelni, amikor kikötöttek március 27-én Lorient-nél, hiszen első útjukon három győzelmet értek el.

Csaknem egy hónappal később, április 20-án az U-155 elindult következő bevetésére, ezúttal a Karib-térségbe. Május 14-én elsüllyesztette a 2483 tonnás belga teherhajót, a Brabant-ot, három nap múlva a San Victorio nevű 8136 tonnás brit olajszállítót és a 7667 tonnás amerikai teherhajót, a Challenger-t. Újabb három nap elteltével üzenet érkezett az U-502-esről, amely jelentette az OT-1-es kisméretű konvoj észlelését. Az U-155-ös azonnal a megadott helyszínre hajózott, és Trinidadtól nem messze elsüllyesztette a panamai zászló alatt hajózó, 7797 tonna vízkiszorítású Sylvan Arrow-t. Május 23-án egy újabb panamai hajót süllyesztett el, a 2220 tonnás Watsonville-t. A hónap vége előtt, 28-án a holland Poseidon-t (1928 BRT), majd 30-án a norvég Baghdad-ot (2121 BRT) küldte a tenger fenekére. 1942. június 14-én, immár tíz győzelemmel visszatért Lorient-be.

Az U-155 Lorient kikötőjében - 1942. szeptembere

Július 9-én ismét a Karib-térségbe indult, és 28-án megtorpedózta a 4772 tonnás brazil hajót, a Barbacena-t és egy másik brazil hajót, a 2445 tonnás Piave-t. Másnap a szintén 2445 tonnás norvég Bili-t süllyesztett el – teherhajó a kapitányát foglyul ejtették. 30-án a 6096 tonnás amerikai Cranforddal végzett. Augusztus 1-jén két újabb győzelmet köny- velhetett el: előbb az 5878 tonnás holland Kentar-t, majd pedig a 6088 tonnás brit Clan Macnaughton-t süllyesztette el; 4-én pedig elpusztította a 7045 tonnás brit Empire Arnold-ot, és foglyul ejtette annak kapitányát. Másnap a felszínen nyitott tüzet a fedélzeti ágyúiból egy teherhajóra, ám a választűz túl hevesnek bizonyult, ezért félbeszakította a támadást. A holland Draco (389 regisztertonna) később elsüllyedt. Augusztus 9-én két torpedóval végzett a 8071 tonnás brit San Emilianóval, másnap pedig a fedélzeti ágyú- jával a Strabo nevű kisméretű (383 BRT) holland hajóval.

A sikerszériának azonban itt vége szakadt, augusztus 19-én Frencia-Guyana partjai előtt egy repülőgép megtámadta, és komoly károkat okozott a hajóban. A legénység egyik tagja életét vesztette, a tengeralattjáró pedig képtelenné vált a merülésre. Az U-155-ös segítséget hívott. Az U-510 és az U-460 sietett a sérült tengeralattjáróhoz. Pótalkatré- szeket kapott tőlük, de így sem lehetett merülőképes állapotba hozni. Végül az U-704-es kísérte el a hazafelé vezető úton, szeptember 15-én futott be Lorient kikötőjébe.

Megtorpedózott szövetséges olajtanker

Hetekbe telt, míg kijavították a sérüléseket, így az U-155 csak 1942. november 7-én fut- hatott ki újra. Gibraltárhoz vezényelték, mert Marokkóban a szövetségesek megkezdték a partraszállást. 15-én Gibraltártól nyugatra megtámadta az MK-1-es konvojt és elsüllyesz- tette a brit kísérő-hordozót, a HMS Avenger-t. Ugyanekkor megrongálta az amerikai Almaack csapatszállító hajót (amelyet úgy kellett bevontatni Gibraltárba), majd végzett a 11 279 tonnás Ettrick brit csapatszállítóval. December 6-án az U-155-ös még megtámadta az ON-149-es konvojt, és elsüllyesztette a 8546 tonnás holland Serooskerk-et. December 30-án visszatért Lorient-be.

1943. február 8-án ismét a Karib-térségbe indult, és április 2-án elsüllyesztette a norvég zászló alatt hajózó 1091 tonnás Lysefjord-ot, akárcsak másnap a 6882 tonnás Gulfstate amerikai olajszállítót. Április 27-én hajnalban – már útban Franciaország felé – egy Leigh-fényszórós brit Wellington támadta meg, és alig 30 m magasságból hat mélyvízi bombát dobott a tengeralattjáróra. Az U-155-ös vészmerülést hajtott végre, de megúszta sérülés nélkül a támadást. A tengeralattjáró 30-án érkezett meg Lorient-be.

A hatodik bevetés 1943. június 12-én kezdődött, az Atlanti-óceán középső részét jelölték ki az U-155-ös számára. Ez akkor történt, amikor már érvényben volt az az utasítás, hogy a tengeralattjárók csoportokban közlekedjenek a nagyobb védelem érdekében. Ennek értelmében az U-155-ös az U-68-as, az U-159-es, az U-415-ös és az U-634-es társaságában vágott neki a Biscayai-öböl egyre veszélyesebb vizének. A csoportot a 307. (lengyel) század Mosquitói repülőgépei támadták meg, ennek során megsérült az U-68-as és az U-155-ös (az utóbbin öt fő megsebesült), és mindkét tengeralattjáró visszatért a kikötőbe.

Lorient, U-boat bunker, 1943.

Az U-155-ös január 30-án már ismét úton volt, ezúttal is a Karib-térségbe vezényelték – de már mint üzemanyag-szállítót. A térségbe érve, július 21. és 23. között feltöltötte az U-183-ast, az U-188-ast és az U-168-ast, majd augusztus 11-én visszatért Lorient-be.

A hetedik portyára 1943. szeptember 18-án indult el, a célpont Brazília partvidéke volt. A dél-atlanti térségbe érve október 4-én üzemanyagot vett fel az U-488-asról, majd ezt kö- vetően sor került a 25., egyben az utolsó győzelemre. Az 5393 tonnás norvég teherhajót, a Siranger-t süllyesztette el. Október 29-én két tengeralattjáró-vadász hajó bukkant rá, de a találkozót sikerült sérülések nélkül megúszni. November 21-én viszont már nem volt ilyen szerencsés: egy kétmotoros repülőgép támadást hajtott végre ellene, és komoly károkat okozott. A tengeralattjáró visszafordult, és 1944. január 1-én befutott Lorient-be.

Ekkor változás történt a parancsnoki poszton, Piening magasabb beosztásba került a 7. flottilla St Nazaire-i főparancsnokságán, Johannes Rudolph főhadnagy lett a hajó új ka- pitánya. (Ő korábban másod-megfigyelőtiszt volt az U-155-ösön.) A tengeralattjáró már az ő parancsnoksága alatt futott ki a kilencedik bevetésre, 1944. március 11-én. Április  12-én azonban ételmérgezés miatt a hajónak vissza kellett fordulnia. 23-án ért Lorient közelébe, és csatlakoztak hozzá a kísérőhajók. Ekkor csapott le rájuk a Királyi Légierő.

A 248. század Mosquito repülőgépei a tengeralattjárót súlyosan megrongálták, bár a hátralévő pár száz métert még megtette a kikötőig. Sok időbe telt, mire kijavították a sérüléseket. Szeptember elejére éppen hajózóképes állapotba hozták, amikor el kellett hagynia a kikötőt az előretörő szövetségesek miatt. Norvégiába helyezték át, ahová 9-én indult el, Ludwig von Friedeberg főhadnagy parancsnoksága alatt. A 20 éves főhadnagy korábban az U-548-ason volt másod-, majd első megfigyelőtiszt. A tengeralattjáró októ- ber 17-én érkezett meg Kristiansandba, majd 1945. május 5-én a dániai Fredericia-ban megadta magát a szövetségeseknek.

Vissza az ismertebb tengeralattjárók listájához