A Masdea mérnök-tábornok által 1908-ban tervezett Giulio Cesare és két testvérhajója képezték az olasz dreadnoughtok első nagy csoportját. A Giulio Cesarét és a  Conte di Cavour-t (a harmadik hajó, a Leonardo da Vinci 1916-ban elsüllyedt) 1933-37 között tel- jesen átépítették. Ebből a hosszadalmas átalakításból  minkét csatahajó gyakorlatilag új hajóként került ki.

Hajtóműveiket nagyobb teljesítményű Belluzzo turbinákra és Yarrow kazánokra cserélték át, középső nehézágyús, páncélozott forgótornyukat eltávolították. A megmaradt 10 db 30,5 cm űrméretű löveg felfúrásával űrméretüket 32 cm-re növelték, a hajótestet pedig 10,3 méterrel meghosszabbították. Mindezen átalakítások után standard vízkiszorításuk 23 622 tonnára emelkedett. A II. világháború alatt légelhárító tüzérségüket többször is megerősítették, illetve új ágyúkkal cserélték fel.

Részt vett a britek Földközi-tengeri Flottája elleni kezdeti harcokban, ahol 1940 júliusában Punta Stilónál találatokat kapott. 1940 novemberében a tarantó elleni brit támadás során zátonyra futott, 1941 januárjában pedig egy Nápoly elleni légitámadásban sérült meg. Ezt követően részt vett a Szirtiszi-öbölben vívott csatában, majd 1943 szeptemberében a Giuseppe Miraglia vízirepülő-géphordozó társaságában Máltára hajózott, hogy megadja magát a szövetségeseknek. A háború végén átadták a Szovjetuniónak, ahol a Novorosz- szijszk nevet kapta. 1956-ban Szevasztopolban aknára futott és elsüllyedt.

TECHNIKAI ADATOK (átépítés után)

• Vízrebocsátás: 1911 ; 1937
• Vízkiszorítás: 23.620 t (min.) 29.196 tonna (max.)
• Méretek: hossz: 186,4 m - szélesség: 28 m - merülés: 9 m
• Sebesség: 28,2 csomó (52,22 km/h)
• Személyzet: 1235 fő
• Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 Beluzzo-gőzturbina - 93 000 ks
• Hatótávolság: 8640 km, 10 csomó (18,52 km/h) sebességgel
• Fegyverzet: 10 db 32 cm-es ágyú; 12 db 12 cm-es ágyú; 8 db 10 cm-es légvédelmi ágyú; 36 db 3,7 cm-es légvédelmi ágyú és 2 cm-es gépágyú; 2 db repülőgép
• Páncélzat: az oldalain és a lövegtornyokon 254 mm