És most essen szó egy másik igen furcsa – persze ez is német – repülőgépről. Amikor 1937-ben a német Légügyi Minisztérium (RLM) pályázatot írt ki egy egymotoros, jó kilátással rendelkező megfigyelőgépre, a Blohm und Voss – bár nem hívták meg – mégis részt vett a pályázaton. És hogy eleget tegyenek a jó kilátás követelményének, Richard Vogt egy szokatlan, aszimmetrikus elrendezésű gépet tervezett; a személyzet a külön kabinban a szárny egyik, a vezérsíkok és a motor a másik, nagyobb felén kapott helyet.

A He-219-est a Luftwaffe legjobb éjszakai vadászaként említi a szakirodalom, de a világháború egyik legjobb típusának is nevezhető. Egyedül az amerikai Northrop P-61 "Fekete özvegy" volt az, amely hasonló harci tulajdonságokkal rendelkezett. A He-219-es gyors és fordulékony volt, valamint jelentős tűzerővel rendelkezett. Ez volt a Luftwaffe egyedüli olyan dugattyús motoros éjszakai vadászgépe, amely sebességével felvehette a versenyt a brit Mosquitoval.

Korszerű megoldás volt a felső gépágyúk ferdeszögű irányításának lehetősége, a kormányoz- ható orrkerék; egyben ez volt az egyik első széria harci gép, amelyet katapultüléssel szereltek fel, és valószínűleg az első, amelynek személyzete rá is kényszerült annak használatára.

A második világháború egyik legérdekesebb és legszokatlanabb légcsavaros konstrukciója volt, amely azonban sohasem tudta a gyakorlatban érvényesíteni kimagasló harci képességeit. A kétmotoros gép igen különleges kialakítású volt: az egyik motor az orrban, a másik pedig a farokrészben kapott helyet; ez a húzó-toló kialakítás tette lehetővé, hogy a típusnál nem volt gyorsabb légcsavaros gép a háború folyamán, de technikai bonyolultsága és kevés legyártott példány miatt számottevően nem befolyásolhatta a harcok menetét.

A szövetséges légierők magyar célpontok elleni támadásai katonai célokat szolgáltak; a magyarok nem szenvedtek el a németországiakhoz hasonló terrortámadásokat, mint 1943. július végén a Hamburg elleni légitámadás, vagy Drezda bombázása 1945. február közepén. Magyarországon elsősorban ipari létesítmények, továbbá hidak, utak, vasútvonalak voltak a célok, az itteni vadászvédelem és a repülőterek mellett.

A szerb családból származó Sztójay – még Dimitrije Sztojakovics néven – 1883-ban, Versecen született. Katonai pályáját a Monarchia hadseregében kezdte, ezredesként harcolt az első világháborúban és a magyar Vörös Hadseregben, majd a Horthy-féle nemzeti hadsereg kémelhárító osztályán. A húszas évek elején léptették elő tábornokká, 1925-ben pedig Berlinbe került, mint katonai attasé; ekkor változtatta nevét Sztojakovicsról Sztójayra. 1933-ban hazahívták, két évig a Honvédelmi Minisztériumban alkalmazták, majd 1935-ben Gömbös Gyula őt nevezte ki berlini magyar követnek – ekkor már altábornagy.

Követi pozícióját egészen 1944-ig, miniszterelnöki kinevezéséig megtartotta, és ebben a kilenc évben mindent megtett azért, hogy Magyarországot a német-olasz tengely mellé állítsa.

1897. január 6-án nehéz körülmények között élő kassai családban született. Szülei katonai pályára szánták, ezért ennek megfelelően – az elemi iskola befejezése után – a kőszegi, a marosvásárhelyi, majd a kismartoni katonai iskolába járatták. Tanulmányait 1915 szeptemberében a bécsújhelyi található Mária Terézia Katonai Akadémián hadnagyi rangban fejezte be. Noha részt vett az első világháborúban, és szol- gálataiért átvehette a Vaskorona Rend III. osztályát, katonai pályafutása az 1920-as évek második felében kezdett felívelni.

1925 végétől vezérkari tiszt, 1933 tavaszán vezérkari őrnaggyá nevezték ki; pályatársai szerint komoly karriert futhatott volna be, ha a katonáskodást nem adja fel a politizálás kedvéért.

A második világháborúban Magyarország 1941. április 11-ével kezdődően vett részt, csatlakozva a Jugoszlávia elleni német támadáshoz. Ezt követte ugyanezen év június 28; bekapcsolódás a Szovjetunió elleni háborúba. 1941-ben a Kárpát-csoport, a gyorshadtest, 1942-ben pedig a magyar 2. hadsereg harcai jelentették háborús részvételünket.

1944. augusztus 23-án Románia fegyverszünetet kötött a Szovjetunióval, majd hadat üzent Németországnak. Bulgária augusztus 28-án jelentette be, hogy kilép a német szövetségből, Finnország 1944. szeptember 4-én vált ki a háborúból, fegyverszüneti megállapodást kötve az oroszokkal. Románia kiugrása után a szovjet külpolitikában felerősödtek a Németországgal még szövetségben álló országok leválasztását célzó törekvések. Magyarország átállása különösen fontos lett volna a Kreml számára, mivel az ország kiugrása megnyitotta volna a 3. és 4. Ukrán front útját Bécs és Dél-Németország irányába.

A Szovjetunió megtámadásában a német csapatok oldalán részt vett Románia, Magyarország és Szlovákia hadserege is. Alig három évvel később a németek megszállták Magyarországot, és terv volt Románia megszállására is. Hitler egyre kevésbé bízott a szövetségeseiben.

A Barbarossa-hadművelet megkezdésekor a román hadsereg létszámát tekintve a Wehrmacht legerősebb szövetségese volt. Azonban a világháborúban való részvétel teljesen kiszolgáltatta az országot a Szovjetuniónak. A politikusok Nagy-Románia megteremtéséről szőtt ábrándjai totális politikai és katonai összeomláshoz vezettek.