A II. világháború egyik legismertebb brit repülőgép-hordozójának története 1914 elé nyúlik vissza, amikor az akkori Első Tengeri Lord, Jack Fisher, a balti-tengeri hadműve- letekre gyors, kis merülésű, erős cirkálóflottát tervezett. A HMS Furious a három ilyen különleges követelmények szerint épült hajó egyike volt.

1916-ban bocsátották vízre, majd a Nagy Flotta repülőgépes légi támogatásának növelése érdekében 1917-ben repülőgép-hordozóvá alakították át. A hangárt és a repülőfedélzetet eredetileg az első lövegállásai fölé építették. Egy még nagyobb átépítést követően a II. világháborúban a Honi és a Földközi-tengeri Flottáknál szolgált. A HMS Eagle-lel együtt a földközi-tengeri háború első hónapjaiban felbecsülhetetlen értékű szolgálatokat tettek azzal, hogy vadászgépeket szállítottak Máltára. 1944-ben a Furious repülőgépei támadták meg a Tirpitz-et, de még ugyanebben az évben ki- vonták a hadműveleti szolgálatból. 1948-ban bontották szét.

TECHNIKAI ADATOK

• Vízrebocsátás: 1916 
• Vízkiszorítás: 22 450 t (üresen); 28 510 tonna (max.)
• Méretek: hossz: 239,65 m, szélesség: 26,82 m, merülés: 8,46 m
• Sebesség: 29,5 csomó
• Személyzet: 748+350 fő
• Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 db Brown-Curtis gőzturbina - 90 000 LE
• Hatótávolság: 12 600 km
• Fegyverzet: 6 db 10,2 cm-es légvédelmi ágyú és 10 db 140 mm-es (10×I-/50) ágyú - 40-60 repülőgép
• Páncélzat: Övpáncél 50 mm - 70 mm