A Bearn repülőgép-hordozót egy Normandie-osztályú csatahajó befejezetlen hajótesté- ből alakították át, az eredeti turbina meghajtását az annak a hajónak tervezett kombinált rendszerével váltották fel. A Bearn alkotta 1939 októberében a Brestben állomásozó vadászcsoport (Force L) egyik kulcsfontosságú elemét, mely kötelék más brit és francia haditengerészeti erőkkel a német zsebcsatahajó, az Admiral Graf Spee után kutatott. 

Ettől eltekintve a II. világháború folyamán a Bearn-t kis sebessége miatt többé nem alkalmazták első vonalbeli szolgálatra, de hasznos tevékenységet végzett, mint repülő- gép-szállító. Franciaország 1940-es bukása után a Béarnt az amerikaiak lefoglalták, és Martinique szigetén tartották. 1943/44 során New Orleansban átépítették, új fegyverzetet kapott, megrövidítették a repülőfedélzetét, és átadták a Szabad Francia Haditengerészet- nek. A háború után Indokinában szolgált, majd 1949-ben szétbontották.

TECHNIKAI ADATOK

• Vízrebocsátás: 1915 (1935)
• Vízkiszorítás: 22 146 t (üresen), 28 830 tonna harckészen
• Méretek: hossz: 182,48 m - szélesség: 27 m - merülés: 9,1 m
• Sebesség: 21,5 csomó (39,81 km/h)
• Személyzet: 875 fő
• Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 redukciós turbina, 4 háromfokozatú gőzgép – 22.200 + 15.000 shp
• Hatótávolság: 14 842 km, 10 csomó (18,52 km/h) sebességgel 
• Fegyverzet: 8 db 155 mm-es, 6 db 75 mm-es (6×I) löveg, 8 db 37 mm-es (8×I) légvédelmi gépágyú és 40 repülőgép
• Páncélzat: övpáncél 94 mm, repülőfedélzet 25 mm